Nem tudom, mikor tűnt el végleg Európából a kengyelfutók alkalmazásának divatja. Van forrás, amely lovas kísérőként, küldöncként írja le őket, mások szerint csak az uruk lovagolt, ők meg előtte, mellette szaladtak hülye öltözékben. Az ő munkájukat - bár szerethették, hiszen Bécsben nemcsak céhbe tömörültek, de futóversenyeket is rendeztek - könnyíthette volna meg Karl Friedrich stb. Drais badeni erdészeti tisztviselő, aki egyéb találmányai mellett és után, a korábbi, feledésbe merült próbálkozásokat követően 1817-ben először próbálta ki két egymás mögé helyezett kerékből álló, igaz, még csak közvetlenül lábbal lökdösött alkalmatosságát. Ekkorra viszont már nem foglalkoztattak kengyelfutókat, a kétkerekű jármű viszont megteremtette az önerőből történő gyors előrehaladásnak, vagyis a XX. század két vezéreszméje, az individuum felszabadulása és a sebesség frigyre lépésének a lehetőségét. Úgy tíz évvel később ebből a járműből hozott haza mutatóba a Londonból hazatérő Széchenyi és Wesselényi.
Így kezdődött a kerékpározás magyarországi története.