A thaiföldi hatóságok a nemzetközi menekültügyi és humanitárius szervezetek, vezető európai és amerikai politikusok tiltakozása ellenére december utolsó napjaiban több mint négyezer laoszi menekültet toloncoltak haza. Az akció hivatalos indoklása szerint a hmong népcsoporthoz tartozó táborlakókat immár semmiféle üldöztetés nem fenyegeti, hiszen erre az állampárt és az idegenforgalom pillérein álló Laosz is ígéretet tett. Õk maguk azonban elkeseredve fogadták a döntést, bár nem álltak ellen, úgyhogy incidens nélkül buszoztatták haza őket. Azóta nincs hír felőlük, a laoszi vezetés "korainak" tartja, hogy bárki is kapcsolatba lépjen velük külföldről.
*
Thaiföld az elmúlt évtizedek során a szomszédos országokból érkező százezreknek adott átmeneti vagy végleges menedéket, és ma is itt él például több burmai nemzetiség számos, hazájában fenyegetett tagja. Hogy miért éppen erre a pár ezer hmongra járt rá a rúd, arra egyelőre nincs válasz. Az akciót a hadsereg kezdeményezte és bonyolította, amely évek óta akadályozta, hogy a táborokban élők panaszait személyesen meghallgathassák a nemzetközi szervezetek. A most hazakényszerítettek között nem kevesen voltak olyanok, akiket Ausztrália, Kanada vagy az Egyesült Államok már kész volt befogadni. Hogy valójában gazdasági menekültekről van-e szó, miként ezt Bangkok állítja, nehéz persze egyértelműen eldönteni, tény viszont, hogy a hmongoknak éppenséggel van mitől tartaniuk szülőhazájukban.
A népcsoport a korábbi évszázadokban Dél-Kínából húzódott le Délkelet-Ázsiába, ennek ellenére még mindig Kínában élnek a legtöbben - mintegy hatmillióan. Vietnamban nyolcszázezren, Laoszban félmillióan, Thaiföldön pedig 150 ezren vannak - az Egyesült Államokban azonban ma már ennél is többen, ami a történelmük fényében távolról sem meglepő.
Ne merüljünk el a régmúltban, elég, ha az első indokínai háborútól, a franciák visszavonulásától kezdjük a történetet. A Párizsban tanult Souphanouvong herceg és két fivére puccsot hajtott végre a laoszi király ellen, amelyet hmong csapatok vertek vissza. Ekkor a "vörös herceg" az észak-vietnami kommunista erőkhöz fordult segítségért, majd létrejött a helyi felkelőcsoport, a Pathet Lao. Egy évtizeden keresztül folyt a nemzetközi huzavona, amelynek Laosz semlegességéhez kellett volna vezetnie, de a második indokínai háború még mindig megosztottságban és bizonytalanságban érte az országot. Laoszon is átvezetett a "Ho Si Minh-ösvény", egy olyan úthálózat, amely a korábbi évszázadokban a csempészek mozgását biztosította, most pedig szovjet és kínai segítséggel dél-vietnami kommunista felkelők utánpótlási útvonalává építették ki. Az Egyesült Államok Laosz (és Kambodzsa) hivatalos semlegessége miatt nem támadhatta közvetlenül ezt az immár föld alatti raktárakkal, kórházakkal, műhelyekkel kiegészített logisztikai csatornát, viszont a CIA titokban megszervezett egy hmong védelmi erőt. Ez legalább Laoszban megpróbált ellenállni a kommunista terjeszkedésnek, majd amikor az amerikai gépek már bombázni kezdték a napi több száz tonnányi hadianyag-szállítmányokat, információkat továbbított, valamint védelmet biztosított a lelőtt gépek pilótáinak. A CIA mindvégig igyekezett defenzív akciókra korlátozni a hmong csapatokat, amelyek így is több tízezer katonát veszítettek a háború során. Miután az amerikaiak feladták Dél-Vietnamot, Laoszban pedig észak-vietnami segítséggel hatalomra került a Pathet Lao, a hmongok tömegesen menekültek a várható - és be is következő - megtorlás elől. Jelentős részük végül több ütemben eljutott a tengerentúli országokba. 1975, a háború vége óta mintegy negyedmillió laoszi menekült települt le az Egyesült Államokban, ezen belül 115 ezer hmong nemzetiségű. Az utóbbiak főleg Minnesotában és Kaliforniában élnek, ahol például az a probléma halad előre ígéretesen a megoldás útján, hogy miként vonják be gyógyító sámánjaikat a kórházi ellátás folyamatába.
Az otthon maradottakat súlyosabb gondok terhelik. A kevésbé szerencsések egy része még a hetvenes években átnevelő táborokba került, amit egyesek túléltek, de sokaknak nyomuk veszett. Mások - és alighanem ők vannak a legtöbben - az évtizedek során beilleszkedtek az új körülmények közé. Hivatalos laoszi nyilatkozatok szerint vannak hmong párttagok, sőt parlamenti képviselők is, ami igaz lehet, csak éppen keveset mond az általános helyzetről. Azok - és családjaik - pedig, akiknek a korábbi elkötelezettségük miatt valóban komoly félnivalójuk volt, bevették magukat az őserdőbe. Nem hivatalos becslések szerint a mai napig mintegy ötezer ember - kevés egykori amerikai zsoldos, annál több családtag és leszármazott - él a civilizációtól teljesen elzárva, nyomorúságos körülmények között. A hadsereg időről időre megpróbálja kifüstölni őket folyamatosan változtatott rejtekhelyeikről.
Az emigráns hmongok egyik vezetőjét, Vang Pao egykori tábornokot 2007-ben több társával - köztük egy volt amerikai katonával - együtt bíróság elé állították azzal a váddal, hogy a laoszi rezsim megdöntésére szervezkedtek. A terveik között szerepelt például, hogy a kaliforniai autópálya-rendőrség kötelékében hmongokat képeznek ki, akik a sikeres puccsot követően a laoszi belbiztonsági erőket irányítanák. Magát az államcsínyt szabotázsakciókkal készítették volna elő, amire egy állítólagos nagyarányú fegyvervásárlás kezdeti lépései szolgáltatták a bizonyítékot. Mint hírlik, Vang Pao jó kapcsolatot alakított ki a washingtoni kormánykörökben. A vádak között szerepelt az is, hogy az egykori hmong katonai vezető annak idején erőteljesen kivette a részét a nemzetközi kábítószer-kereskedelemből, amit - minthogy Laosz is része az ópiumtermelés egyik központjának, az Arany Háromszögnek, és például burmai ellenzéki nemzetiségi vezetők esetében már bizonyultak megalapozottnak hasonló vádak - aligha lehet könnyű kézzel elvetni, viszont bizonyítékok sem támasztották alá. Vao Panggal szemben az amerikai hatóságok tavaly szeptemberben elejtették a vádakat. Az ügyet a mostani hazatelepítési akció kapcsán egyik érintett fél se hozta szóba.
