Kiállítás - Nejlonvilág - Stanecli­-zacskó­-szatyor. A lóbálható XX. század

  • - kovácsy -
  • 2010. február 18.

Lokál

"Igyekezz, könyvem, találj jó kiadóra, különben a konyhában végzik lapjaid: sózott hal takarója leszel, netán cucullus tömjénnek, borsnak." Martialis római költő sorait csak közvetve idézem arcpirító fordításomban, eredetileg a zacskó-, tasak- és szatyorgyűjtés német világnagysága, Heinz Schmidt-Bachem hivatkozik e sorokra csomagolástörténeti alapvetésében, rámutatva, hogy a latin kifejezés, amely kámzsát, csuklyát jelent amúgy, az adott összefüggésben csak a papír(usz)lapból csavart zacskóra utalhat. Ez volna tehát az egyik első írásos nyoma a zacskó - esetünkben inkább a stanicli - létezésének. A papírtölcsér ma már a sültgesztenye-árusításból is kikopni látszik, és hovatovább a műanyag reklámszatyor is utóvédharcát vívja a környezetvédelemmel és a szépérzékkel szemben, miután színes, ötletes, olykor kifejezetten szemrevaló példányait háttérbe szorították az egyszerű, csíkozott, instant szakadó változatok.

"Igyekezz, könyvem, találj jó kiadóra, különben a konyhában végzik lapjaid: sózott hal takarója leszel, netán cucullus tömjénnek, borsnak." Martialis római költő sorait csak közvetve idézem arcpirító fordításomban, eredetileg a zacskó-, tasak- és szatyorgyűjtés német világnagysága, Heinz Schmidt-Bachem hivatkozik e sorokra csomagolástörténeti alapvetésében, rámutatva, hogy a latin kifejezés, amely kámzsát, csuklyát jelent amúgy, az adott összefüggésben csak a papír(usz)lapból csavart zacskóra utalhat. Ez volna tehát az egyik első írásos nyoma a zacskó - esetünkben inkább a stanicli - létezésének. A papírtölcsér ma már a sültgesztenye-árusításból is kikopni látszik, és hovatovább a műanyag reklámszatyor is utóvédharcát vívja a környezetvédelemmel és a szépérzékkel szemben, miután színes, ötletes, olykor kifejezetten szemrevaló példányait háttérbe szorították az egyszerű, csíkozott, instant szakadó változatok.

Remélni lehet azonban, hogy lesz gyűjtő, aki ezeknek a szín- és árnyalatváltozatait is rendszerezve őrzi meg majdani generációk épülésére. Az ember ugyanis mindent gyűjt, mert biztonságra vágyik, ami alapszinten a "jó lesz még valamire" gondolatában jelenik meg. Szélsőséges formájára azok a minden településen megtalálható udvarok utalnak, ahol egymás hegyén-hátán zsúfolódik régi traktor, ablakkeret, marmonkanna és autóülés, egyre megbonthatatlanabb külön világgá érve, amely mindinkább kiszorítja önmagából megteremtőjét. Kifinomultabb, mondhatni, megfontoltabb - de adott esetben nem kevésbé aggasztó - megnyilvánulása pedig a specializált gyűjtemény, amelynek megteremtése, gondozása, rendezése és gyarapítása cseppben a tenger módon építi fel a világot, ráadásul nem magasodik fenyegetően alkotója fölé, inkább erődítménynek tekinthető, sáncai mögött szenvedelmes birtokosával.

Ma már a göngyöleg- és csomagolóanyag-gyűjtés olyannyira specializálódott, hogy a francia nyelv a lapunkban nemrégiben bemutatott cukroszacskógyűjtő (Jöjj, édes álom!, Magyar Narancs, 2010. február 4.) megjelölésére más kifejezést használna (périglycophile), amennyiben gyűjteményének darabjai üresek volnának. Számos szakirányú külföldi webmúzeum tematikus válogatásban mutatja be a hírességekkel, erotikus vagy városképekkel stb. díszített példányokat, amelyek átmeneti népszerűségét egy időben még a hamar befuccsolt szatyorboltok is meglovagolták. A zacskó- és tasakgyűjtés figyelemre méltó külön kasztját alkotják például a repülőgépeken elhelyezett hányózacskók gyűjtői, akik nagy becsben tartják a teljes mértékben jelöletlen, tehát sem emlékhez, sem légitársasághoz, kizárólag a megszerzésük konkrét körülményeihez köthető, emiatt viszont annál személyesebb darabokat.

Mindezekhez képest az OSA Centrális Galériájában kiállított szatyrok kifejezetten mérték- és távolságtartó beállítódást tükröznek, jól érzékeltetve a szocializmus előtti kereskedés színes világát, szembeállítva mintegy a későbbi, zordabb időkkel. Érdekes, hogy a magyar piacon a reklámtáska-fogyasztás hajnalán csak a bevágott fül jelent meg, legalábbis a ragasztott vagy a kényelmesebb zsinóros nem szerepel a kiállított objektumok között, pedig ennek előnyeit Németországban már évtizedekkel korábban sajtóhirdetés ecsetelte látványosan. A két gyűjtő (az egyik nejlon-, a másik papírzacskókra szakosodott) anyagából összeállított kiállítás persze inkább csak egyfajta hangulatfestésre törekszik, amikor a hatvanas évekig uralkodó egyendarabok, majd az ideiglenesen egyeduralkodó, vastag és sprőd műanyagból készült példányok után egyvelegként tárja a látogató elé a későbbi színes világot, amelyben a szabadság körei egészen a vidéki ÁFÉSZ-áruházak nevesített szatyrainak a megjelenéséig tágultak, nem beszélve az egyenruhás testületeket népszerűsítő ínyencségekről. Dizájn- és természetesen árutörténeti benyomásokat is szerezhetünk, különös tekintettel a kísérőszövegben is említett BNV-nagydíjas szafaládéra és a "víkendre, campingbe" ajánlott ömlesztett sajtokra.

Centrális Galéria (OSA), Bp. V., Arany J. u. 32., nyitva február 28-ig

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.