A kaktusz világa - Szupp Géza dísznövénykertész

  • - kovácsy -
  • 2010. január 14.

Lokál

Igenis, létezik magyar narancs - csábított ki bennünket budaörsi üvegházai közé. A látvány kétségkívül lenyűgöző: két lombját vesztett fa narancssárga gyümölcsöktől roskadozik a téli kora délutáni szürkeségben. Ráadásul megtudjuk, miért van mindig krumpli a jó kertész zsebében.

Igenis, létezik magyar narancs - csábított ki bennünket budaörsi üvegházai közé. A látvány kétségkívül lenyűgöző: két lombját vesztett fa narancssárga gyümölcsöktől roskadozik a téli kora délutáni szürkeségben. Ráadásul megtudjuk, miért van mindig krumpli a jó kertész zsebében.

*

Viszont helyesen tettük, hogy nem hittünk a szemünknek, mert közelebbről vizsgálva nem érett narancsok csüngtek az ágakon, hanem hatalmas mennyiségű datolyaszilva, más néven kakigyümölcs vagy kakiszilva, illetőleg hurma, mely utóbbi a török elnevezése a Kelet-Ázsiából származó, a diospyros nemzetségbe tartozó ébenfaféle termésének, amelyet már gasztronómiai rovatunk is bemutatott (Magyar Narancs, 2009. október 15.). Szupp Géza nem is leplezte, hogy kizárólag a látványt asszociálta lapunk nevéhez, hiszen tisztességes narancs a mi éghajlatunkon a szabadban meg nem terem. Másrészt viszont az is tény, hogy az egyik üvegházban egészen apró mandarinokat észleltünk, amelyek az ifjabb Szupp által indítványozott kóstoláskor mézédesnek bizonyultak, vagyis a citrusfélék hazai elterjedése ügyében talán még mindig nem mondatott ki az utolsó szó. A Fehérvári úti piacon árusító dísznövénykertész mindazonáltal nem kecsegtetett bennünket közeli eredményekkel. Van ugyan egy kínai poncirus trifoliatája, amely citrusféle is, a kemény hideget is tűri, de a termését még nem sikerült ehetővé varázsolni: "Nem tud az alany annyit besegíteni a ráoltott nemes narancsba, hogy az télálló legyen. Vannak kezdeményezések, lehet, hogy egyszer be is jön. Mondjuk valami mutáció, génhiba, ami az esetek 99 százalékában selejtes, és eltűnik az útvesztőben, de az is lehet, hogy előnyére válik, és megmarad. Egyelőre még senki sem tudja, melyik az a gén, amelyik a télállóságért felelős."

Szupp Géza szenvedélyének - és kertészeti árutermelő tevékenységének - igazi tárgya a pozsgások hatalmas csoportja, ezek a datolyaszilvafák csak afféle melléktermékei a növényi kuriózumok iránti kíváncsiságának, azzal együtt, hogy idén már több száz kilónyi termett a budaörsi sziklák déli lejtőjén a sokáig kegyetlenül savanyú, éretten viszont igen édes gyümölcsből. Ami a kaktuszokat illeti, tartós elkötelezettségről van szó, hiszen Szupp négyéves kora óta kertészkedik, amely állítását elsőre enyhe kétkedéssel, illetve egyfajta családi kertészmúlt téves feltételezésével fogadjuk. "Még az óvodai gondnok adott nekem egy kaktusznövénykét, és el is magyarázta, mit csináljak vele. A katonaságnál az ablakokban, lőszeresládákban neveltem a kaktuszaimat. És mindig volt üvegházam, már akkor is, amikor még albérletben laktunk."

A soproni erdészeti szakközépiskola elvégzése után némi pályamódosítással a kertészeti egyetemet választotta a jobb kereset reményében, de amikor állást vállalt a Főkertnél, csalódnia kellett. "Egy féllábú parkőr többet keresett, mint én" - számol be többé-kevésbé megbékélten a nyolcvanas évek elejének jövedelmi viszonyairól. Ekkortájt ugyanis már bőven kiegészíthette keresetét a kaktuszok eladásából: "Nagyon mentek abban az időben" - értesülünk a hanyatló Kádár-kor hétköznapjainak egy mindeddig homály borította mozzanatáról. Így aztán további szenvedélyeinek, a kígyótenyésztésnek és a világjárásnak is hódolhatott. A kettő sajátos összekapcsolása volt, amikor az ománi szultán kígyógyűjteményét gyarapította egy különleges darabbal, amelyet személyesen kézbesített kalandos repülőtéri incidenseket követően, majd pedig hálából jól tartották az arab félsziget csendesen prosperáló országában.

Eddigre már bejárta a fél világot. "Elhiszi, hogy 2900 forintból elutaztam Mexikóba? Márpedig így volt. Az orosz laktanyák mellett rubelt lehetett vásárolni, a rubelért egy az egyben átváltással dollárt, a dollárért zlotyt, azért pedig repülőjegyet Kubába, és onnan Mexikóba." Az adatokat nem ellenőriztük tételesen, de való igaz, hogy a találékonyak valahogy így használták ki a roskadozó, de még fennálló KGST sajátosságait. Valahogy így jutott el Észak-Koreába is, ahol a magyar turistát az európai szocializmus egyfajta utazó nagyköveteként fogadták, és ekkor került elő az a bizonyos zsebbe rejtett krumpli, amely a Kim Ir Szen-mauzóleum parkjában nyerte el előre tervezett funkcióját, amenynyiben egy különleges fáról letört, majd beleszúrt hajtást tartott életben a kedélyes történet szerint (amelynek további szereplője egy kitömött, de igazi kistigris, a helyi vendéglátók nagyvonalú ajándéka volt).

A beszélgetésnek ezen az emelkedett pontján, miközben a konyhából fél szemmel a nagyszobába pillantgatunk, ahol nagyméretű afrikai faszobrok sorakoznak a fal mentén további utazások bizonyítékaként, fényképek százai kerülnek elő csupa különleges kaktuszról és más délszaki növényről, a Fidzsi-szigetektől Jemenen át Ausztráliáig. Az utazásoknak ugyanis a kezdetektől fogva a gyűjtés volt a fő célja, amit Szupp Géza a "zsebimport" kifejezéssel tesz érzékletessé, kezdve egy korai látogatástól a monacói Jardin Exotique hegyoldali kaktuszparadicsomától egészen egy hosszabb dél-afrikai utazásig, amelynek során több száz pelargonium- azaz muskátlifélét szedett össze bővülő érdeklődésének látványos bizonyítékaként.

Kertészeti kiállításokon szokott aztán diavetítéssel egybekötve beszámolni a tapasztalatairól, de az alkalmi érdeklődőnek is szívesen beszél például a Hoodia gordoniiról. Ez szerinte "a jövő növénye", amellyel eredetileg a dél-afrikai busmanok csillapították éhségüket és szomjúságukat, és mostanában fedezi fel a fogyasztószerekre vadászó nemzetközi gyógyszeripar. Szép színes a kép, de a növény nem tűnik különösebben csábítónak. Viszont a még éretlen, sem magyar, sem narancs datolyaszilvából egy ágvégnyit szívesen magunkkal viszünk.

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.