Szépen komponált kép a címlapon. Középen egy világos kalapos, filigrán férfialak: törékennyé a helyzete és a környezete teszi. Magas automobil lépcsőjéről lép le éppen, a felsőteste enyhén előredől, szinte lebeg a jármű és a járdaszegély között. Botja vége a kocsiajtó takarásában a semmire támaszkodik, súlypontja valahol a feje középvonalában, amit a szájában tartott, szipkán szívott cigaretta hangsúlyoz. Mögötte az útitársa szintén kiszállni készül, a sofőr pedig oldalt se tekintve megemeli ellenzős sapkáját: elköszön, netán csak megszellőzteti befülledt fejét? Az ajtót egy háttal álló drabális, öltönyös és köcsögkalapos védszolga tartja, tarkója, fülcimpái vaskosak, cipőjén fény csillan. Válla mellett egy csokornyakkendős, sapkás figura boka fölött lengő nadrágban a füle tövét vakarja bizonytalan mozdulattal. Unott zavara az érkezőnek szólhat: Magyarország miniszterelnöke, Bethlen István siet az Országházba. Siet - ezt feszült tartása sejteti: már nem magánember, a szipkát államférfiúi fogak szorítják. Zakózsebéből kettéhajtott papír villan elő, tehát felszólalni készül. Időpont: 1925, és ha a hónapot, napot is tudnánk, talán visszakövetkeztethetnénk a mozdulatok értelmére, az érzelmi feszültség fokára is. És vagy tévednénk, vagy nem.
A fotográfia túlságosan is kötődik a pillanathoz, csak azt tudja leképezni, a helyzetet. A tágabb összefüggésekbe legfeljebb beletrafál. Azokat csak jelképezni képes: utólag, a birtokunkban lévő ismereteket mozgósítva. A pillanatba sűrített képen már összegződve látjuk mindazt, amit tudunk, összefonódva érzéseinkkel, indulatainkkal.
A fotó nem igazán egyengeti könnyebbre a történelem megértésének az útját. Mintha ezt támasztaná alá ez a bőségesen illusztrált, kellemesen albumszerű, tárgyában sokfelé kalandozó kötet, amely tisztes bőséggel szól a fotográfiáról a történelemben, jóval kevésbé a történelemről a fotográfiában. Elbíbelődhetünk éppen az apró részletekkel - és erre kifejezetten biztat is bennünket a szerző -, hogy például az 1860-as évek elején már illett a németes pantalló a magyaros kabáthoz, ámbár kockás nadrághoz dolmányt nem viseltek, és mindez elvezethet akár néhány messzire markoló, elsietett következtetéshez is az aktuális honi érzület szüntelen hangolódásáról. Arról viszont nem beszél a korabeli fénykép, hogyan viseltetett vajon Gömbös Gyula iránt a mellette díszmagyarban helyet foglaló és enyhén gyászos arckifejezésű Keresztes-Fischer Ferenc a Gömbös-kormány 1932-es eskütétele után - hiszen az expozíció rövid pillanata túlságosan esetleges. (Ennek a fotónak a készítőjét nem ismerjük, szemben az előzőével, aki nem más, mint a később Németországban, majd Amerikában híressé lett Munkácsi Márton, a szabadtéri divatfotózás első művelője.)
Stemlerné Balog Ilona könyve bemutatja a fotográfia technikatörténetét, a különféle eljárások magyarországi megjelenésének és divatjának színesen részletezett kronológiáját, és természetesen magukat a fotográfusokat: művészek és riporterek, esztétizálók és elkötelezettek, mesterek és lelkes amatőrök tapossák egymás sarkát a másfél évszázados vonulásban Eperjestől Szombathelyig, Kaposvártól Orosházáig, de főként persze Budapesten.
És miközben megtudhatjuk, hogy az első Magyarországon megjelent sajtófotó 1884 novemberében Mária Valéria főhercegnőt és Amália bajor hercegnőt ábrázolta szende összebújásban, elmélázhatunk azon, hogy a hírlapi ábrázolások korábbi poézisét pótolhatta-e a nyakló nélküli fantázia vízióihoz képest csalódást keltően szikár fizikai valóság leképezése. Vajon nem volt-e hátborzongatóbb, egyszerre igazibb és mesésebb úgy elképzelni a herkulesfürdői tűzvészt, ahogy a Tolnai Világlapja mutatta be még 1905-ben is, rettentő lángnyelveket rajzolva a fürdőhely átnézeti fényképe fölé, mint az utólag odautazó fotográfus nyomorúságos üszök- és rombemutatója alapján? Mennyivel látványosabb az olyan tűzharc, ahol a fegyverből kilövellő puskagolyó irreális utolsó esélyt sugallva láthatóan megáll a levegőben egy pillanatra, mint az, amire csak visszafelé utal a mozdulatlan holttest! Mindenesetre a fotó nyomában ott várakozik a mozgókép, a letűnt dolgok figyelmesebb tanújaként.
Osiris Kiadó-Magyar Nemzeti Múzeum, 2009, 250 oldal, 4980 Ft
