Niger Köztársaság elnöki hivatalának honlapját a katonai akció után egy héttel még nem frissítették. A bal felső sarokból változatlanul Mamadou Tandja bölcs derűt sugárzó, diszkréten szolid méretű fényképe tekint ránk, a vezető hír pedig egy héttel korábbról származik. Általános állatoltásról, női tenyésztőcsoportoknak ingyen juttatott tehenekről és kecskékről esik benne szó: fontos dolgok ezek a világ talán legszegényebb, rendszeresen éhínségtől sújtott országában. Ez a "leg" tavaly igencsak csípte a nagyrészt sivatagi, dél-szaharai ország vezetőinek a szemét: az ENSZ az életminőség rangsorában az utolsó helyre sorolta az egy és negyedmillió négyzetkilométeren legfeljebb 15 millió lakost számláló Nigert (igaz, Haiti és Szomália értékelhető adatok híján nem is szerepelt). Ezt a helyi statisztikai hivatal dühödten elutasította, mondván, hogy a legutóbbi időben igenis érzékelhető javulás történt az egészségügy és az oktatás területén, szó sincs tehát például 70 százalék körüli írástudatlansági arányról.
Kétségtelenül úgy tűnt az ezredforduló utáni években, hogy az ország lassan talpra áll, aminek elsősorban az ásványkincsek jelentik a zálogát. Mamadou Tandja 1999-ben demokratikus választás eredményeként került hatalomra, 2004-ben még nagyobb arányban választották újra, ami a kilencvenes évek egymást követő puccsai után egyértelműen a belpolitikai helyzet megnyugvását jelezte. A meg-megújuló tuareg felkelések sorozatát már előzőleg sikerült átmenetileg megtörni egy fegyverszüneti megállapodással, tavaly pedig egy újabb békekötés zajlott le. Ekkorra azonban Tandja már kinyilvánította a szándékát, miszerint az alkotmány által engedélyezett két cikluson túl is - mondjuk további három évig - hivatalban maradna, és ehhez népszavazás útján kérne felhatalmazást. A javaslat fogadtatása egyáltalán nem volt kedvező, az alkotmánybíróság sem bólintott rá, így hát az elnök felfüggesztette az alkotmány érvényét, feloszlatta a parlamentet, az alkotmánybírákat kipenderítette, és népszavazásra vitte az új alkotmány tervezetét, amely már megengedte ezt a hosszabbítást, ráadásul kiszélesítette az államfői jogköröket. Kevéssé meglepő, hogy a szavazók elsöprő többsége igent mondott - legfeljebb a részvételi adatokon kellett dolgozni egy keveset. Ellenzéki becslések szerint ugyanis a jogosultaknak öt százaléka, ha szavazott, miután az ellenzék, de még addigi kormánypártok is, továbbá az öszszes civil és szakszervezet bojkottot hirdetett. (A hivatalos adat 68 százalék volt.)
Mindez az addigi (ENSZ-, EU- stb.) segélyek és támogatások befagyasztását eredményezte, és még az efféle ügyekben többnyire engedékeny Afrikai Unió is módosított az álláspontján, leszögezve, hogy nemcsak a hatalom erőszakos megragadása, hanem törvénytelen megtartása is elfogadhatatlan. Már korábban is szálldostak hírek az államfő elképesztő méretű vagyonáról, és a rossz nyelvek szerint a katonai vezetők egyre elégedetlenebbül figyelték, hogy a különféle bányászati koncessziók mögötti korrupciós ügyek hozadéka egyetlen zsebbe csorog.
Habár Tandja karriertörténete nem feltétlenül szól az önös, haszonleső hatalomvágyról, ezredesként már 1974-ben részt vett az első katonai puccsban, attól kezdve pedig folyamatosan állami funkciókat töltött be. A fő érve hatalmon maradása mellett az volt, hogy végig szeretné vinni megkezdett programjait, amelyek között a hasonló helyzetű szomszédos országokban az elmúlt években történtekhez képest viszonylag kevés volt az említett kecskeosztáshoz hasonló, önfenntartást segélyező kezdeményezés. Inkább az ásványkincsek kitermelésére összpontosított. Eddig a leglátványosabb sikere az ARIVA francia atomenergia-ipari világcéggel kötött bányászati megállapodás, amely a világ második legnagyobb urániumbányájának a megnyitását eredményezte. Olajkutatási megállapodást kötött Kínával, amelynek még függőben van a folytatása, és vannak olyan hírek, hogy Iránnal is tárgyalt uránium-ügyben. Ahogy nyugati támogatói elfordultak tőle, legutóbb Líbiával és Venezuelával igyekezett szorosabbra fűzni a kapcsolatait - a mostani puccsisták tehát nemzetközi szinten aligha mozognak légüres térben. Ráadásul a nyugati hatalmakat az al-Káida algériai szárnyának erősödő Szahara-környéki befolyása is nyugtalanítja, amelynek alájátszik minden helyi elégedetlenség.
A regionális együttműködési szervezet, a nevével ellentétben politikai téren is meglehetősen aktív ECOWAS (Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége) a referendum óta szünetelteti Niger tagságát, viszont békés megegyezést és belső megoldást keresve a helyszínre küldte régi ismerősünket, a katonai és polgári diktatúrák támogatásában és a demokratikus átalakulás levezénylésében egyaránt jártas Abdulsalami Abubakar volt nigériai elnököt, aki nem járt sikerrel. A puccsisták viszont igen határozottan állítják, hogy egyetlen céljuk a demokratikus viszonyok helyreállítása, ennek megfelelően a tettüket elítélő hivatalos nemzetközi reakciók is a mértéktartó szigor hangján szólalnak meg.
Az országban állítólag már hónapok óta várt államcsínyre többen is készültek, és egy viszonylag fiatal csoport lépett elsőként. Az akciónak tíz halottja volt (mind katonák), és a fővárosban, Niamey-ban már másnap helyreállt a béke. Tandját egy laktanyában "őrzik", ahogy ez egy "volt bajtársnak kijár". Az államcsíny vezetői valamennyien ezredesek, feltételezések szerint a "Pelé" becenéven is emlegetett Djibrilla Hamidou a szervezkedés tényleges feje. Neki már van ilyen irányú tapasztalata: 1999-ben részese volt annak a puccsnak, amelyben meggyilkolták a megválasztott, habár korábban szintén erőszakkal hatalomra jutott államfőt. Akkor hét hónapon belül lezajlott egy népszavazás az új alkotmányról, valamint parlamenti és elnökválasztást is tartottak (ezt nyerte meg a most megbuktatott Tandja). Tekinthetjük ezt akár biztató előjelnek is.
