Hasonló hangulat uralkodott a mostani koncert előtt is, jó volt a felvezető dj, és a várakozás sem volt bosszantó, érezni lehetett, hogy senki sem sietteti a kezdést, sőt inkább mintha szívesen késleltette volna a közönség az élvezetet.
Aztán rákezdtek, és valóban fergeteges volt a hangulat. A dob és a gitárok erőteljes és fegyelmezett ritmust adtak, a reggae varratmentesen olvadt át balkáni, cigányos lüktetésbe, onnan pedig skába. Nagyjából ez az, amit a zenekar az "emigrantski ragamuffin" CD-címadó stílusmeghatározáson ért: alapvetően közép- és kelet-európai dallamvilág, újvilági ritmusok, némi utalással a magyar underground rockzenei hagyományaira is, amelyekkel Wahorn Simon (ex-Balaton, -Batu Kármen) személye biztosítja az összeköttetést. ' volt a berlini zenekar egyik kezdeményezője, a másik pedig Yuriy Gurzhy - nyilván Jurij Gurzsij -, egy frontemberhez illően izgékony és igen barátságos férfiú, a berlini zenei színtér Russendisco nevű népszerű programjának egyik pillére. Az "oroszdiszkó" amúgy alapvetően nem hízelgő kifejezés Németországban, a berlini éjszakai élet haladó szellemiségű szegletében viszont azzá vált, nem kis részben a projekt másik tartóoszlopa, a mostanság felettébb közismert ifjú író, Wladimir Kaminer népszerűségének farvizén.
Wahorn ugyancsak diszkózott abban a bizonyos Kaffe Burgerben, ahol a Rotfront is házi zenekarnak számít, mindketten énekelnek, és egymás között váltogatják a sima és a basszusgitárt. Az együttes magyar vonalát Gryllus Dorka erősíti tovább frontnőként, éneke mellett megjelenésével és lelkes, közönségbiztató mozgásával meghatározó látványeleme is a koncertnek. Rokonszenves visszafogottságra vall, hogy az együttes nem játszik rá erre az "otthonosságra", a szót Jurij viszi angolul, habár igen hamar úgy tűnik, mindegy, ki mit mond és milyen nyelven (a többi zenész amerikai, német, ausztrál), a közönség tombol, az első sorokban különösen a női szekció mozgósít elképesztő energiákat. A zenekar két szaxofonosa - az egyikük klarinéton igen komoly klezmeres háttérismeretekről tesz tanúbizonyságot, ráadásul Max Bakshishnak hívják, mely név valódiságát alighanem okkal illeti gyanúnk - gondoskodik róla, hogy az áttetsző egyszerűségű dallamok kellő mértékben megemelkedjenek. A színgazdagság fontos eleme az mc, MadMilian, az ő éneke is hozzájárult a frenézishez, amelyet egy rövid szünet sem tudott érdemben lecsillapítani. Sodró volt a koncert, a legderűsebb értelemben mulatós, ajándékba pedig egy ősbemutatót kínált fel a zenekar. A dal, mint a többi, könnyen és azonnal énekelhető, a szövege rokonszenvesen csacska: "Gay, gypsy or jew / Hungary is so proud of you". Ebben a szellemben vidultunk.
Take Five, december 12.
