"Csak játszunk és játszunk" - Mahmoud Gania

  • - kovácsy -
  • 2010. február 11.

Film

A gnaua kifejezés, amelyet angolul gnawának, franciául gnaouának írnak, alapszinten a Szaharától délre fekvő területekről Marokkóba hurcolt rabszolgák leszármazottainak - a gnauiknak - a közösségét jelöli. Így nevezik azonban a hagyományrendszerüket, kultúrájukat is, amelyben ősi, animisztikus elemek fonódnak össze a muszlim hitvilággal. Ez a tradíció, melyből a zene bizonyos mértékig kivált, és önálló pályán halad tovább, különféle szertartások keretében nyilvánul meg. Van olyan, amelyik egy egész misztikus teremtéstörténetet jelenít meg, ahol állatot áldoznak, varázsolnak, a ruhadarabok különféle színei pedig fogalmakat és tulajdonságokat jelenítenek meg. Máskor a szó szerint végkimerülésig tartó tánc, a transz így létrejött állapota nem kevésbé misztikus gyógyító eljáráshoz kapcsolódik. És mindezt aláfesti a zene, amelynek feszült, vibráló monotóniája már a hatvanas években fölkeltette annak a nemzedéknek az érdeklődését, amely a tudattágítás reményében amúgy is vágyott úti célként tekintett Marokkóra. Ma már - főleg Franciaországban - számos, a világzene rugalmas fogalma alá sorolható zenekar használja a gnaua zene motívumait és hangszereit. Múlt szombaton viszont az eredetit hallgattuk a Trafóban, a műfaj legjelesebb képviselője és zenekara előadásában.

A gnaua kifejezés, amelyet angolul gnawának, franciául gnaouának írnak, alapszinten a Szaharától délre fekvő területekről Marokkóba hurcolt rabszolgák leszármazottainak - a gnauiknak - a közösségét jelöli. Így nevezik azonban a hagyományrendszerüket, kultúrájukat is, amelyben ősi, animisztikus elemek fonódnak össze a muszlim hitvilággal. Ez a tradíció, melyből a zene bizonyos mértékig kivált, és önálló pályán halad tovább, különféle szertartások keretében nyilvánul meg. Van olyan, amelyik egy egész misztikus teremtéstörténetet jelenít meg, ahol állatot áldoznak, varázsolnak, a ruhadarabok különféle színei pedig fogalmakat és tulajdonságokat jelenítenek meg. Máskor a szó szerint végkimerülésig tartó tánc, a transz így létrejött állapota nem kevésbé misztikus gyógyító eljáráshoz kapcsolódik. És mindezt aláfesti a zene, amelynek feszült, vibráló monotóniája már a hatvanas években fölkeltette annak a nemzedéknek az érdeklődését, amely a tudattágítás reményében amúgy is vágyott úti célként tekintett Marokkóra. Ma már - főleg Franciaországban - számos, a világzene rugalmas fogalma alá sorolható zenekar használja a gnaua zene motívumait és hangszereit. Múlt szombaton viszont az eredetit hallgattuk a Trafóban, a műfaj legjelesebb képviselője és zenekara előadásában.

*

Magyar Narancs: A gnauák ősei rabszolgaként érkeztek Marokkóba. Maradt ennek valami nyoma a mai helyzetükben?

Mahmoud Gania: Igen, Maliból, Guineából jöttek, de ez nagyon régen volt. Vannak olyan számaink, amelyek a rabszolgaság idejét idézik, de a mai társadalomban ez már nem érezhető.

MN: Vannak még külön élő gnaua közösségek, vagy már teljesen beolvadtak?

MG: Egy-két falu van még, ahol csak gnauák élnek - amit játszanak, az egyfajta "dobos" gnaua zene, nem ez, amit gembrin (mély hangzású pengetős hangszer tégla alakú dobozzal, három húrral - K. T.) játszanak.

MN: A gnaua zene eredetileg egyfajta összetett rituálé része.

MG: Mi még a hagyományos gnaua zenét játsszuk, aminek vallási tartalma van, istenhez, a prófétákhoz, az emberiséghez szólunk. De ma már vannak olyan gnaua zenék, amik egy kicsit "elmodernesedtek", behozták a szaxofont, a basszusgitárt. Van tehát egyfajta fúzió az európai zenével, az elektromos hangszerekkel, és itt már olyan számok is vannak, amelyek egyáltalán nem a vallásról szólnak, hanem hétköznapi témákról, szerelemről, társadalmi problémákról.

MN: Hogyan fogadják ezt a gnaua közösségek idősebb tagjai, a régi maalemek, azaz mesterek?

MG: Soknak közülük ez egyáltalán nem tetszik, de ebből a szempontból jót tett például az a fesztivál, amit évente rendeznek meg a városunkban, Essaouirában, ahol egyes mesterek akarata ellenére a szponzorok és a szervezők megkövetelik, hogy a gnaua zenészek mellett európaiak, amerikaiak is fellépjenek.

MN: Hogyan lehet megszerezni a maalem címet? Bele kell születni?

MG: Ez a hagyományos útja, hogy az ember gnaua családból származik, és az apja, a nagyszülei is mesterek és gyógyítók. De vannak nem gnauák is, akik megtanulnak játszani, és akik akár negyven évig is gyakorolnak, mire azt mondják rájuk, hogy maalem.

MN: Ez attól függ, hogy milyen jól játszik az illető?

MG: Ott kezdődik az egész, hogy nagyon jól kell tudni kezelni a krakebet (a két végén kerek, félgömb alakban bemélyedő, kovácsolt fémből készült és marokra fogható fémlappár, ennek a csattogtatása adja a gnaua zene alapritmusát - K. T.). Éveken át kell gyakorolni. Utána jön a gnaua tánc, aztán a nagydob, végül pedig a gembri. Ezt az utat én is végigjártam. Húsz éven át tanultam az apám mellett.

MN: Van valami szertartás vagy vizsga, ahol mesterré minősítik az embert?

MG: Ez egy ritulális szertartás, amely körülbelül száz évvel ezelőtt alakult ki. A nagy gnaua mesterek hatalmas lakoma keretében összeülnek, főleg kuszkuszt esznek zöldségekkel. A maalemjelöltnek előttük kell játszania. 'k döntik el, hogy megkapja-e ezt a címet, vagy még tanulnia kell.

MN: Ön hányszor próbálkozott?

MG: Sokszor. Tizenkét éves koromban kezdtem a krakebbel. Nagyon nagy gnaui családban nőttem föl, ahol az anyám hagyományos gyógyító volt, és rendszeresek voltak a transzestek, ahol apám játszott, anyám pedig gyógyította a betegeket. És amikor húsz év után átadta apám a gembrit, hogy mostantól én játsszak rajta, még mindig nem voltam maalem.

MN: Ezek a szertartások meghatározott ünnepekhez kapcsolódnak, vagy esetlegesen, kedv és megbeszélés szerint rendezik őket?

MG: Nem kapcsolódnak a naptárhoz, bármikor lehetnek transzesték. Vannak olyan alkalmak is, amikor a jelenlévők ájulásig táncolnak, amihez rituális birkavágás és egy hagyományos szertartás kapcsolódik, de ezeket ugyancsak a résztvevők kedve szerint, nem pedig valamilyen naptári rendszer alapján tartják.

MN: Elég régóta kapcsolatban áll jól ismert európai és amerikai zenészekkel, például Carlos Santanával.

MG: Igen, 92-ben játszottam Carlos Santanával, Casablancában. Fogyatékos, mozgássérült gyerekek támogatására rendeztek jótékonysági koncertet, ahol ő is részt vett. Érdeklődni kezdett, hogy milyen típusú zenék vannak Marokkóban. Meséltem neki a gnauákról, kíváncsi volt rájuk. Aztán vacsora közben megint beszélgettünk, elkezdtünk együtt játszogatni. Én már a hetvenes évek óta hallottam róla, de végül úgy léptünk föl együtt, hogy egyetlen próbánk sem volt előtte.

MN: Jut ideje arra, hogy otthon, hagyományos körülmények között is zenéljen?

MG: Azt soha nem fogom abbahagyni. Öszszegyűlni valakinél egy transzestére, mondjuk vagyunk vagy tízen, és egész este csak játszunk és játszunk. Hiába vannak nagy koncertek, nemzetközi közönséggel, ez az, ami a miénk.

MN: Transzba lehet hozni a külföldi közönséget?

MG: Hogyne, például Párizsban, igaz, ott sok marokkói él. De a legérdekesebb az volt, amikor Japánban egy koncerten egyszer csak az egész közönség táncolni kezdett, és valóban transzba esett.

A tolmácsolásért köszönet Younes El Keratnak.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.