- kovácsy -

Bõ egy hónappal Rafik al-Hariri volt kormányfõ meggyilkolása után, hatalmas tüntetéseket és ellentüntetéseket követõen a múlt hét végén ismét autóba rejtett bomba robbant Bejrútban. Ezúttal szerencsére nem voltak halálos áldozatok.

Nincs olyan térrészlet, nincs az az életmozzanat, aminek a fizikai rekonstrukciója ne bizsergetné meg az embert az immár kikezdhetetlen befejezettség hamis képzetének káprázatával. A képzet ugyanis nyilvánvalóan hamis: létezõ helyzet és mûködés már csak élõ, zajló mivoltának dinamizmusa miatt sem lehet lezárt a kikristályosult véglegesség értelmében. A tökéletesség feltevését pedig a dolog letûnésének, múltba merültségének puszta ténye teszi nyeklõ-nyakló komolytalansággá. Amikor tehát múltbéli dolgok megható vagy egyszerû, vagy fineszes másságán lelkendezünk, talán éppen mulandó esetlegességük dédelgeti bennünk az édes-búra oly fogékony gyengületet, amely aligha más, mint méla restség.

Nem lesz nagy, látványos és átfogó József Attila-kiállítás az emlékévben, pedig tobzódni lehetne a tartalmakban. A századfordulós proletár-Budapest. Diákélet a húszas évek Magyarországán. Pszichoanalízis, baloldali munkáskultúra, bármi és minden együtt. Dokumentumhegyek, enteriõrök, szellemes rekonstrukciók, élettõl duzzadó korabeliség, tomboló interaktivitás, mindez nem lesz. Talán jobb is, mert még az volna a címe: "Költõnk és Kora"? És átitatná az álpolitikai méricskélés szánalmas huzavonázása? Marad hát, ami volt: az aprócska emlékhely a szülõházban.

Gyanendra király kétségkívül széles érdeklődésű ember. A természetvédelem ügye mellett régóta és közismerten elkötelezett, vállalkozói ambícióit szálloda és dohánygyár üzemeltetésében éli ki, miközben teaültetvénye is van, mindemellett pedig még nagy versbarát hírében is áll. Most pedig úgy döntött, hogy lesz, ami lesz, kézbe veszi országának az irányítását is.

Alapos tényfeltáró írás, amelybõl hitelesség sugárzik, ezért aztán jól olvastatja magát, csak úgy zizegnek a lapok - házi használatra a szociográfia fogalmának ez a meghatározása nekem bizony megfelel. Még jobban megfelelne, ha egy helyben állna a világ, ám nem ez a helyzet, így aztán alaposság és hitelesség mércéi - tényrõl és feltárásról nem is szólva - hajlamosak az elmozdulásra. De ami a leginkább változékony, az a mûvek közege.

A szavazatok több mint hatvan százalékának megszerzésével Mahmud Abbasz lett a Palesztin Hatóság elsõ embere. A béke reménye fuvall a világsajtóban, de minden józan ember tudja, hogy az út hosszú, sõt rögös.

A válás története a társadalmi parancsolatok, fojtogató elvárások, konvenciók és tabuk uralma alóli fokozatos, lassú felszabadulás története: a személyes boldogság keresésének diadalmenete. Másfelõl meg természetesen korábban ismeretlen, fõleg a széthullott kapcsolatokból született gyermekek által megszenvedett problémák egész sorának az egyre féktelenebbül buzgó forrása is.

Semmi baj, csak új helyre viszik õket - mondták a raboknak. Egyenként vezették ki õket, a karjuk hátrabilincselve, bekötve a szemük. Hullabûz és vérszag. Letérdeltették, majd nyakszirten csapták õket egy vasrúddal. Elõrezuhantak. Ezután késsel átvágták a torkukat, levették róluk a bilincset, ha a ruhájuk nem volt nagyon véres, azt is. Aztán a verembe lökték õket. Késõ este lett, mire végeztek. És akkor még vissza kellett hajtatni a börtönbe, lemosni a húgyos-szaros teherautót - nem volt könnyû a börtönõrélet.

Az elefántcsontparti kormány november elején légicsapásokat mért a felkelõkre, akik ellenõrzésük alatt tartják az ország északi részét. Az egyik bombázás áldozatai között kilenc francia békefenntartó katona is volt. A franciák megtorlásként lényegében megsemmisítették az ország szerény, szovjet harci gépekbõl és helikopterekbõl álló légierejét. Erre kitört és azóta is tombol a népharag.

A nagy indiai pártpolitikai összecsapások, mint a hét végi helyi választás a hatalmas és népes Maharastra államban (szûken, de gyõzõtt a Kongresszus Párt), eltakarják a külvilág elõl az ország több évtizedes regionális konfliktusait. Robbantások, lövöldözések, halottak tucatjai kellenek hozzá, hogy néhány napra a hírek élére kerüljenek a különféle szeparatista vagy éppen szélsõbalos, egyenlõsítõ mozgalmak.

Három puccskísérlet 15 hónapon belül - látványos arány még a politikailag legkevésbé stabil afrikai országok mércéjével mérve is. Igaz, a három közül csak az elsõ járt vérontással, az egymást követõ két utóbbiról pedig ellenõrizhetetlenek a hírek.

Az elmúlt hónapok folyamán a hivatalos nemzetközi érdeklõdés egyre inkább tragikus súlyának megfelelõen kezdte kezelni a nyugat-szudáni népirtást. A khartúmi kormány természetesen ellenkezõ irányú erõfeszítéseket tesz, és felháborodva utasítja el a genocídium fogalmának a használatát. Az érintettek mindebbõl lényegében semmit sem érzékelnek: a táborok lakói számára nincs elegendõ élelmiszer, hazatérni több mint kockázatos, százezrek tengõdnek élet és halál között, folyamatos, kataton rettegésben.