Fél évszázaddal korábban gát húzódott a közelben, a Haller utca helyén, a Ferencváros peremén még akkoriban. Aztán vasút épült, gyárak települtek, itt talált munkát Temes megyébõl József Áron is. Gát utca 3. Bontás elõtti pusztulás, építkezések közel-távol: Lenhossék, Márton, Thaly Kálmán utca. Ezen a környéken költözött albérletbõl albérletbe a család. A szülõház a függõfolyosóval derûsen sárga a téli napsütésben, az aprócska ikerudvar - vajon száz éve még fal választotta ketté? - rendezett. Emléktábla kívül és a kapualjban.
Szoba-konyha
Tárgyi emlékekre ne számítsunk. Aki vizet árult a Világ moziban, aki színes papírforgókat csinált, eladni a jobb sorsban élõ gyerekeknek, azt nem vette körül állandóságot nyújtó tárgyi világ. Ahol folyvást hurcolkodnak egyik szoba-konyhából a másikba, ott csak a legszükségesebb dolgok foglalják a helyet. Így aztán az egykori szülõhely tágas szinte, ahová nyirkos félhomályt képzelnénk, fehér falak, függönyök világítanak. Dokumentumok tökéletes digitális másolatai a fali tárlókban. Román nyelvû görögkeleti egyházi születési anyakönyvi kivonat Féregyházáról, keltezése: 1939, akkor már Firiteaz. Vajon kinek és miért jutott eszébe két évvel a halála után megkérni Romániából ezt a papírt, ugyanúgy, ahogy a szülõk házassági anyakönyvi kivonatát? Fényképek: az a híres parókás-jelmezes, a fegyencnek öltözött Makai Ödönnel és a két nõvérrel. Szappangyári munkások a századfordulón. Akár a munkatársuk is lehetett az utóbb felszívódó József Áron, akinek aztán az új családját is megszemlélhetjük, sõt még a költõ járdán ülve kolduló féltestvérének a képét is az ötvenes évekbõl.
Harmadik éve látható már ez a korábbi évtizedest leváltó kiállítás. Eszmélet a címe ennek is, ahogy a Petõfi Irodalmi Múzeumban lát-ható, majd pedig országos vándorútra induló másiknak (Fölvezetés a semmihez, Magyar Narancs, 2005. február 10.), és az ugyanott dolgozó H. Bagó Ilona rendezte - érthetetlen az átfedés.
Könyvek
Körben a falakon decens szürkével idézetek a Curriculum vitae-bõl. Az Attila név létezését kétségbe vonó öcsödi nevelõszülõk, a napszámoskodás Kiszomborban, a hivatalnokidõk a Mauthner-féle bankházban. Irodabelsõ képe. Aztán a diákévek, egyesületi igazolvány, be-advány, leckekönyv, bécsi, párizsi dokumentumok. Könyvtárának darabjai. Rimbaud franciául, Juhász Gyulától a dedikált Késõ szüret, Marx Tõkéje franciául, magyarul, aztán Lessing, Burns, Euripidész, Ipolyi Arnold népmesegyûjteménye - vajon melyik mikor lelkesítette, nyûgözte le? A második terem (az egykori szoba) sarkában egy képernyõn rákattinthatunk a kronológiai egyenes egy-egy pontjára: fényképek, adatok, ferencvárosi térképrész-letek. A legbelsõ helyiség (ez már a szomszéd lakás volt) közepén az egyetlen tárgy: zsebóra hallgat sejtelmesen. Sajátos szellemi kavalkád erõvonalai sugallnak szeszélyes rendet: barátokkal, pályatársakkal látjuk csoportképeken, költészetének felvillanó mozzanatai, tanulmánytöredékek, példás egységben a nagyok színe-java az 1932-es statárium- és halálbüntetés-ellenes röpiraton. Bóklászni, elidõzni, emlékezetbõl elõidézni valók. És végül persze Szárszó. Utolsó üzenetek. Jegyzõkönyv, helyszínrajz, egybehangzó tanúvallomások. A tehervonatnak fél órát sem kellett vesztegelnie.
- kovácsy -
Nyitva: kedd-péntek, 10.00-18.00; szombat, 10.00-14.00
