Könyv: Taglalat és röpirat (Magyarország felfedezése)

  • - kovácsy -
  • 2005. január 27.

Zene

Alapos tényfeltáró írás, amelybõl hitelesség sugárzik, ezért aztán jól olvastatja magát, csak úgy zizegnek a lapok - házi használatra a szociográfia fogalmának ez a meghatározása nekem bizony megfelel. Még jobban megfelelne, ha egy helyben állna a világ, ám nem ez a helyzet, így aztán alaposság és hitelesség mércéi - tényrõl és feltárásról nem is szólva - hajlamosak az elmozdulásra. De ami a leginkább változékony, az a mûvek közege.

Alapos tényfeltáró írás, amelyből hitelesség sugárzik, ezért aztán jól olvastatja magát, csak úgy zizegnek a lapok - házi használatra a szociográfia fogalmának ez a meghatározása nekem bizony megfelel. Még jobban megfelelne, ha egy helyben állna a világ, ám nem ez a helyzet, így aztán alaposság és hitelesség mércéi - tényről és feltárásról nem is szólva - hajlamosak az elmozdulásra. De ami a leginkább változékony, az a művek közege. Hogy ne is a szociográfiáról beszéljünk, hanem maradjunk a Magyarország felfedezése sorozatnál, gondoljuk csak meg, mennyire más az első, 1937-es nekifutás, aztán az 1968-as második lendület, végül a mostani, legfrissebb életjelek szellemi közege!

Szabó Zoltán, Féja Géza, Erdei Ferenc idejében a valóságos, a nyomorgó, küszködő, robotoló falut kellett megmutatni a vidéki valóságról mit sem tudó és arra valójában nem is túlságosan kíváncsi, a parasztot lenéző, jobb esetben egzotikumán csettintő városi középosztálynak. Nemes pátosztól fortyogó, haragos műveket hozott létre ez a szándék, mígnem a háborús évek el nem fojtották, egyéb indulatok mögé nem szorították.

A kommunista diktatúra viszonya természetesen más volt a valósághoz, még szerencse, hogy az ujjongó termelési riportok ideális formájának a napilapriport találtatott, és Magyarország könyv terjedelmű felfedezése két évtizeden át szünetelt. A stabilizálódó, "aki nincs ellenünk, az velünk van" kádárizmus piaci megoldásokat és a konyhai, kiskerti szabadság meghitt odúit ígérő új gazdasági mechanizmusa közegében viszont feladattá vált kiereszteni a gőzt, megnevezni az ismert bajokat, legalább részleteikben kimondani a tényeket. Innentől kezdve már az egyénen múlt, hogyan él falak határolta szabadságával. Tény az is, hogy miközben egyes lényeglátó és jól megírt munkák megjelentek, mások sorsa - elévülésükig, sőt azon is túl - a betiltás, a szamizdat-terjesztés maradt.

A sorozat 1989 után sem szűnt meg: most alapítványként működik. Ami szerkesztőbizottság volt egykoron, most kuratóriumként keresi a túlélés módozatait. Tizenöt év alatt tizenöt kötet - inkább siker, mint kudarc.

A két itt tárgyalt munka a tavalyi év végén jelent meg. Egy nagy problémakör, illetve egy jól körülhatárolt földrajzi egység a terepük. Közös bennük, hogy a sorok mögött rejtőző tárgyismeret, a szakirányú tájékozottság, a fölvetett problémák megközelítésének elméleti fegyelmezettsége terén messze felülmúlják a nagynevű elődöket. Persze illetlenség ilyet mondani, meg hát tényleg: hogyan is áll föl az összehasonlítás koordináta-rendszere? Csak hát a felfedezni való világ valóban odébb mozdult. A fájdalmasan kitágult társadalmi különbségek, az igazságtalanságok, gazemberségek és visszásságok ostorozási felelőse ma a tényfeltáró dokumentarizmus, hordozója pedig bármelyik médium (kellene, hogy legyen). A kimondás, a megnevezés terepe pedig a napi politikai küzdelem - volna, ha a csalárd módon használt szavak mögött nem borultak volna ködbe a tények. A bonyodalmas közlés hitelesebb, csak a tudomásulvételéhez hiányzik a türelem. És itt juthat megint szerephez az elmondás minősége, a hiteles kifejezőerő.

És ezen a ponton a tudós alaposság mégiscsak kevésnek bizonyul. A nagy társadalmi problémák (a közoktatás válsága, egy országrész agóniája) soktényezős kérdéshalmazok, amelyekhez lehet ugyan indulattal közeledni, ez viszont csak akkor ér valamit, ha ismeretek hitelesítik. Igen ám, de a tárgyszerűség meg szétszelídíti a haragot. A végeredmény: sajátos, hűvös alapossága miatt meggyőző, néhol viszont nehézkes műfajjá kereszteződik taglalat és röpirat.

Szilágyi Gyula munkája (Megbukott az iskola?) a gondolatilag ritmusosabb. Korábbi, a hazai szexuális szokásokat vizsgáló írásaira is jellemzőek voltak a célratörő monológgá szerkesztett mélyinterjúk, önvallomások. Ezek most is gyakran lendítenek egyet-egyet a sokféle irányba elinduló gondolatmeneten. De a fölvetett kérdések kezelése alapvetően szakirányú tájékozódáson alapul. Az oktatási rendszer számos problémájával szembesülhetünk: az iskola nevelési stratégiája, oktatás és társadalmi mobilitás, a kistelepülések oktatási helyzete és így tovább. Nem feltétlenül kimerítő alapossággal, de mindig markánsan vezeti föl a soron következő témát. Szerzői távolság-tartása pedig örvendetes módon kiterjed a könyvet átható nosztalgikus pedagógiakoncepcióra is. A reformpedagógia szöveges értékelésein ironizáló (szerintem fölösleges) összefoglalót is - amelynek irányultságával szemben nem tudtam leküzdeni magamban némi idegenkedést - sikerült mindvégig stílben tartania.

Kun István könyvének (A feláldozott Bereg) feldolgozási iránya nem a listázás, hanem a bekerítés. Állítása tömör és egyértelmű: Északkelet-Magyarországnak ez a sarka feltartóztathatatlanul halad az el-lehetetlenülés felé, mert "ott, fent" lemondtak róla, mert itt már csak menteni lehetne, ehhez viszont hathatós, érvényesülni képes akaratra volna szükség. A konkrét helyzet - mondhatni, az utolsó lökés - maga is egy katasztrófa, a 2001-es tavaszi árvíz, aminek a lezajlása, aztán utána a kármentesítés, az újjáépítés mintegy tömörítve hivatott bizonyítani a tézist. Ez az írás erőteljesebben vállalja a szubjektív indulatokat és elfogultságokat, sokszor csak az utolsó pillanatban torpanva meg annál a pontnál, ahol a nagy nekibúsulás már komolyan veszélyeztetné a leírtak meggyőző voltát. Ez a könnyűkezűség - kiegészülve az olykor keresettnek tűnő, archaikus stíluselemekkel - helyenként a valóságosnál is csapongóbbnak, szeszélyesebbnek tünteti föl az izgalmas, agrártárgyú cikkeiben mindig alapos és szikár szerző modorát. Ámde végül is mindez másodlagos amellett, hogy mindkét kötet képes feléleszteni az olvasóban azt a bizonyos indulatos felelősségérzetet szélesebb környezetének dolgai iránt, ami elől többnyire elsunnyogni szeretünk.

- kovácsy -

Kun István: A feláldozott Bereg, Osiris Kiadó, 2004, 269 oldal, 2980 Ft; Szilágyi Gyula: Megbukott az iskola? Osiris Kiadó, 2004, 187 oldal, 2980 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.