László Ferenc

Fantasztikus, látom a lélektelen ürességet Charlie Sheen tekintetében! – csodálta a nagy kép­ernyős plazmatévé képminőségét Homer Simpson; látom a lélektelen ürességet Stohl András tekintetében: ez saját szomorkás észlelés, amelyhez viszont már egy egészen kis monitor is elegendő volt.

„George and Ira Gershwin® zeneművének előadását az egész világra érvényes szerzői jogai alapján a Gershwin család engedélyezte.” Illetve: „A Porgy és Bess produkció jelen formában történő bemutatása nem engedélyezett, és ellentétes a mű színrevitelének követelményeivel.”

Opera és operett: megtévesztően hasonló hangzású szavak.

Ex oriente lux, vagyis keletről jön a fény, így tartották a régi bölcsek; keletre megy a sötétség – ez meg már a Tv2 mai okosainak ötlete, akik rászabadították Ázsiára a magyar celebek félvilágát.

„Az Oberontól meg kell vonnunk az opera nevet, és minden más európai színházban alkalmatlan lesz a bemutatásra” – Carl Maria von Weber fogalmazott ilyen pesszimistán pár hónappal az Oberon 1826-os londoni premierje előtt – és a történelem nagyjából igazolta a komponista borúlátását.

Ha Charles Dickens és Bram Stoker közösen megírták volna a nagy viktoriánus regényt, az vajon felülmúlná Az essexi kígyót? – tette fel a kérdést Sarah Perry művének egyik lelkes angolszász méltatója, és a magyar recenzens a szokottnál is furcsábban érzi magát az ilyen és ehhez hasonló, többnyire zajosan elismerő kritikák valóságos bokrétájával szembesülve.

A papírforma a kritikus legveszedelmesebb ellensége. A vigasztalan helyzet, amikor sokadjára és sokadikként kényszerül újra megállapítani egy, a közmegegyezés által rég elfogadott tényt. Ezúttal jelesül éppen azt, hogy Anna Netrebko egészen kivételes minőséget képvisel korunk operavilágában: a hang szépsége, az előadói kultúra, a személyiség formátuma – ez mind együtt különbözteti meg és egyszersmind emeli ki őt napjaink nemzetközi mezőnyéből. Merthogy ezt a közvélekedést erősítette meg újfent az orosz szoprán második budapesti fellépése is, amelyre Umberto Giordano legsikerültebb operája, az Andrea Chénier koncertszerű előadásán került sor az Erkel Színházban.

A stúdióközönség tapsolása az adás leg­elején: alighanem mindössze ennyi lehet a „show” műfaji kritériuma az Echo Tv illetékesei szerint, akik pár hete teleragasztották a várost Bayer Zsolt show-jának plakátjaival.

Kár lenne tagadni, van abban valami roppant furcsa, ha egy meseoperánál ki kell tenni a „tíz éven aluliaknak nem ajánlott” jelzés karikáját. Ahogy azon is méltán elcsodálkozhat az emberfia, ha a színpadon egy macskát varjúnak neveznek. S hát még az mennyire meglepő, sőt érthetetlen, ha egy professzionális opera-előadáson megjelenik a mikroport használata!