Ótvar - Bayer show

Interaktív

A stúdióközönség tapsolása az adás leg­elején: alighanem mindössze ennyi lehet a „show” műfaji kritériuma az Echo Tv illetékesei szerint, akik pár hete teleragasztották a várost Bayer Zsolt show-jának plakátjaival.

Mert különben bizonnyal más elnevezést (fesztivál? köpködő? televíziós férfiklimax?) adtak volna a műsornak, melyben az irónia rokonszenves megnyilvánulásaként „a higgadt, mérsékelt és megfontolt házigazda” gyanánt konferálják fel az önelégültség lovagkeresztesét. Bayer bejövetelével ugyanis a biodíszlet feladata véget is ér, a monologizálás nem is hagyna helyet bárminő interakciónak, de még csak egy búcsútapsot sem kell összehozniuk a statisztáknak az adás legvégén.

Persze felesleges is műfaji szöszöléssel bajlódni, ha egyszer ott ül Bayer, és ilyesféle kijelentések hagyják el a száját, mint például: a „menekültek körében divattá vált” kamionnal a tömegbe hajtani. Vagy amikor a „no go” zónákról értekezve riasztó példaként említi meg a brüsszeli „Maelbeek negyedet”, ahol szinte százszázalékos a muszlimok, a dzsihadisták (szinonima!) aránya, s ezért már meg is feledkezik Brüsszel és a világ arról a történeti tényről, hogy a negyedet eredetileg Maelbeek-Saint-Jeannak hívták! Miért is emlegetnénk, ugye, Szent Jánost egy ilyen istentelen városrésszel kapcsolatban? Tényleg, miért is, ha egyszer nincsen Maelbeek negyed Brüsszelben? Bayer ugyanis összetévesztette Maelbeeket (egy patak, illetve egy szomorú emlékű metróállomás neve) Molenbeekkel, melynek közkeletű nevéből persze réges-rég el-elhagyogatják a helyiek Szent Jánost, lakosságában pedig nem 100, hanem 41 százalék a muszlimok aránya.

false

Bayernél elcsúszik az ilyesmi, hiszen még így is csak hálásak lehetünk neki, amiért többször is fennhangon és szerényen lemond önnön vállának megveregetéséről. Hasonló tartózkodással vezeti fel idei első adásának vendégét, druszáját, Semjén Zsoltot is: „akiről én magam tudom a legjobban, hogy keresztény ember, ennek minden külső és belső vonatkozásával és lelki igényével”. E műsorrészben Bayer szinte észrevétlenné válik, még azt is elfelejti a kormánypolitikus nagy ívű történeti párhuzamába beszúrni, hogy a törökök a Semjén által nyomatékkal emlegetett 1541-es, cseles várfoglalásukat megelőzően, sajnálatos módon, már két ízben is elfoglalták Budát.

A civilizációs végfenyegetettség, az Európát elözönlő iszlám, a hanyatló Róma borús víziója, egyszóval a migránstéma két nagy kitárgyalása között azért Bayer Zsolt némi mókával is szolgált. Felhangzott ugyanis Havas Henrik és Kálmán Olga elhírhedt beszélgetésének mucikázós szakasza, hogy aztán a morális fölényét és hajdani gyermekszobájának pallérozó hatását máig érző műsorvezető nyílt szavakkal bélyegezze meg a nyilvánosságból kiutasítandó Havas „ótvar, büdös bunkóságát”.

Ótvar – kedves és találó jelzője ez Bayer Zsoltnak, előszeretettel használja olykor – mi tagadás! – hölgyekkel kapcsolatban is. Néha bizony még elnézést is kell kérnie az ilyesmik miatt, mert igazándiból ezek a fordulatai éppúgy kilógnak a polgári diskurzus keretei közül, mint akár az „ellovagolsz hamar a kurva anyádba” kiszólás. De azért ki tagadná meg Bayer Zsolttól a jogot, hogy két drasztikus káromlás között illemtanárként pózoljon?

Echo Tv, január 12.

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában. 

A hetedik napon

A neves olasz részecskefizikus jókor volt jó helyen: ott lehetett a genfi részecskefizikai központ, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) Kompakt Müon Szolenoid (CMS) kísérleti programjában, ahol például a sötét anyagot alkotó egzotikus részecskék, extra dimenziók és a nevezetes Higgs-bozon után kutattak a fizikusok.

A nemlét sűrűsége

  • Radics Viktória

Fantasztikusan érdekes Lanczkor Gábor új könyve. Műfaját tekintve talán a „prózaversek” megjelölés áll legközelebb e több mint kétszáz szövegdarabhoz; én temetőjáró könyvnek nevezem a Sarjerdőt, poétikailag pedig a norvég Edvard Grieg Lyriske stykker (Lyric Pieces) című, tíz könyvbe sorolt, naplófolyamot képező zongoradarabjaihoz közelítem; ezek negyven év termését tartalmazzák szépen összekomponálva a 19. század második feléből. Ahogy a szóló zongorafutamok, úgy a Sarjerdő is egészében érvényes.

Emígy

Önéletrajzi ember – Szerb Antal találóan és evidens módon így jellemezte Goethét (egyszersmind Saint-Simon herceget és Proustot), s ez a megfogalmazás okvetlenül ráillik Granasztói Pálra (1908–1985) is.

Tárgyversek során

  • Domsa Zsófia

„Meg akarom neked mutatni a világot, a maga valóságában, ahogy itt van a szemünk előtt, folyamatosan. Csak így tudom én magam is felfedezni” – írja Knaus­gård a születendő lányának szóló levélben, amelyet a könyvben háromszor húsz rövid esszé követ.