Színház

Portner: Hajmeresztő

Színház

Kriminek harmatos, de vígjátéknak sem sokkal izmosabb Paul Portner (vagyis igazából inkább Pörtner) 1963-as darabja, ám a Hajmeresztő mégsem érdemtelenül tart játszási rekordokat többfelé is a nagyvilágban. A játékba a közönséget is bekapcsoló, interaktív nyomozósdi ugyanis eredeti szabadalom, amely máig jól elműködik a színpadon, mint arról már több hazai előadáson is meggyőződhettünk. Tony fodrászszalonja legújabban a Centrál kisszínpadán ütött tanyát, és Puskás Tamás rendezése lelkiismeretes gondossággal készíti elő a terepet a közös játék számára. Mert a lényeg a nézői aktivitás – meg a jó előre borítékolható vagy épp váratlan kérdésekre és felvetésekre reagáló színészi flottság. Ezen a téren a legnagyobb feladat a nyomozást és vele az interakciót irányító Simon Kornélnak jutott, aki már a bemutatón is készen hozta a maga lazán fölényes figuráját, s azóta a nézői részvételt is imponáló svádával serkenti és terelgeti. A gyanúsítottak közül elsősorban a tűzforró fodrászfiú szerepe kínál egészen magas labdát a mindenkori megformáló számára, és ezt a hálás játéklehetőséget – mint Görög László hajdani alakítása óta számosan – most Rada Bálint is az affektáltság és a kikacsintgatás emelt szintjén kamatoztatja. Mellette leginkább Borbás Gabi fanyarsága és bölcsen kijátszott grimaszkészlete kelt külön is feltűnést a testületileg fegyelmezett, derűs és ügyesen reagáló szereplőgárda munkálkodásából. No és persze túlnyomórészt tehetségesnek bizonyul a közönség is: jó kérdésekkel, tisztes megfigyelőképességgel és egy-egy váratlan riposzttal, vicces felvetéssel hozzájárulva az előadások sikeréhez. Csak a végén kerül menetrend szerint kis hullámvölgybe színpad és nézőtér: fent a túl sok kiabálás és az eredendően semmilyen krimilezárás miatt, lent meg a közönségszavazás majdani végeredményének kiismerhetősége okán.

Centrál Színház, december 10.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.