DVD

Richard Strauss: A rózsalovag

Zene

Alles, was gut und teuer ist – a New York-i Metropolitan produkcióit tartósan ez a vezérelv jellemzi, s így aztán igazán magától értetődő, hogy A rózsalovag tavalyi bemutatója is a jó és drága dolgok valóságos kavalkádja volt. Korántsem csupán azért, mivel itt búcsúztatták el Renée Fleming korszakos jelentőségű tábornagyné-alakítását, ezt a már-már tökéletes Elisabeth Schwarzkopf-kopírozást! Robert Carsen Londonból is ismerős rendezése ugyanis tobzódik a drágaságban: a Ferenc József-i kor végére áthelyezett cselekmény stílustörténeti hitelű bútorköltemények és roppant ügyes festménymásolatok között kanyarog, hogy a harmadik felvonásra egy olyan luxusbordélyba érkezzen el, amilyenről talán még a legkényesebb ízlésű korabeli arisztokraták sem álmodhattak. A rendezői koncepció működik, különösen a komikus szakaszok parádésak: az olasz énekes külleme például egyszerre idézi Carusót és Puccinit, Ochs báró figurája pedig teljességgel igazolja Strauss eredeti szándékát, vagyis hogy kezdetben e kékvérű ökröt szánta operája címszereplőjéül. Günther Groissböck torkát ugyan nemigen hagyják el ámulatba ejtő, pincemély hangok, viszont deli kiállása és ruganyos játéka elementáris lendületű, derűsen önelégült, kedves barmot mutat. A negyvenes évei elején járó osztrák basszistára alighanem a jelenénél is jóval fényesebb jövő vár, míg a vele éppen egyidős Elīna Garanča már rég – és előreláthatólag még jó ideig – a pályája delelőjén tanyázik. Ő Octavian nadrágszerepében heves vérű sihedert, a harmadik felvonás első felében pedig egy komplett Marlene Dietrich-paródiát játszik el, túlzás nélkül frenetikusan. A látványosan tékozló bőségből épp csak a karmesteri őrhelyre nem jut: Sebastian Weigle neve bizonnyal aligha, szolid és stílusos teljesítménye viszont annál inkább képes imponálni a sztárdirigensekben már annyiszor csalódott operabubusoknak.

Decca, 2 DVD, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.