DVD

Richard Strauss: A rózsalovag

Zene

Alles, was gut und teuer ist – a New York-i Metropolitan produkcióit tartósan ez a vezérelv jellemzi, s így aztán igazán magától értetődő, hogy A rózsalovag tavalyi bemutatója is a jó és drága dolgok valóságos kavalkádja volt. Korántsem csupán azért, mivel itt búcsúztatták el Renée Fleming korszakos jelentőségű tábornagyné-alakítását, ezt a már-már tökéletes Elisabeth Schwarzkopf-kopírozást! Robert Carsen Londonból is ismerős rendezése ugyanis tobzódik a drágaságban: a Ferenc József-i kor végére áthelyezett cselekmény stílustörténeti hitelű bútorköltemények és roppant ügyes festménymásolatok között kanyarog, hogy a harmadik felvonásra egy olyan luxusbordélyba érkezzen el, amilyenről talán még a legkényesebb ízlésű korabeli arisztokraták sem álmodhattak. A rendezői koncepció működik, különösen a komikus szakaszok parádésak: az olasz énekes külleme például egyszerre idézi Carusót és Puccinit, Ochs báró figurája pedig teljességgel igazolja Strauss eredeti szándékát, vagyis hogy kezdetben e kékvérű ökröt szánta operája címszereplőjéül. Günther Groissböck torkát ugyan nemigen hagyják el ámulatba ejtő, pincemély hangok, viszont deli kiállása és ruganyos játéka elementáris lendületű, derűsen önelégült, kedves barmot mutat. A negyvenes évei elején járó osztrák basszistára alighanem a jelenénél is jóval fényesebb jövő vár, míg a vele éppen egyidős Elīna Garanča már rég – és előreláthatólag még jó ideig – a pályája delelőjén tanyázik. Ő Octavian nadrágszerepében heves vérű sihedert, a harmadik felvonás első felében pedig egy komplett Marlene Dietrich-paródiát játszik el, túlzás nélkül frenetikusan. A látványosan tékozló bőségből épp csak a karmesteri őrhelyre nem jut: Sebastian Weigle neve bizonnyal aligha, szolid és stílusos teljesítménye viszont annál inkább képes imponálni a sztárdirigensekben már annyiszor csalódott operabubusoknak.

Decca, 2 DVD, 2017

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.