László Ferenc

Mitől is válik egy nemzetközi licencformátum magyarossá? Olyan kérdés ez, amelynek a megválaszolásán, úgy lehet, a hazai műsorkészítők kevesebbet törik a fejüket, mint a megélhetési tévékritikus.

„Újpest fontos mezőgazdasági terület, mely jelentős szerepet játszott az októberi eseményekben. Az első nap a rezsim ellen foglalt állást, de amikor az egykori földbirtokosok saját céljaikra használták fel a mozgalmat, és igyekeztek visszaszerezni az egykor kisajátított földeket, Újpest parasztsága Kádár mellé állt…”

Egy nyári, szabadtéri vígopera-előadáson sok mindenre szinte bombabiztosan számíthat a jórészt indokolt előítéletekkel rendelkező operabarát: a hangosítás esetlegességétől a kötelező jópofáskodásig, a szereposztás kiegyenlítetlenségétől a dalizó játékmodorig.

Kihagyhatatlan, meghökkentő, izgalmas, kreatív, véleményformáló: csak úgy záporoznak a néző felé az egészséges önbizalomra valló értékelő jelzők Azurák Csaba beszélgetős műsora, az 1/1 főcímében.

„Zseni a nyárspolgár álarcában” – amióta Babits 1910-ben ilyen találó és érzékletes jellemzést adott Arany Jánosra, széles körben elfogadott, szinte már közhelyszerű Arany álarcosságát és bújócskázó szerepjátékait emlegetni.

Van egy kislány, Anikó, aki keresztnevesített show-műsorával Sebestyén Balázs és Erdélyi Mónika nyomdokába, valamint örökébe léphet a délutáni műsorsávban.

„Egy, kettő, három, négy, mély lélegzetet végy, rajta, pajtás, ter­pesz­állás, törzsfordítás, térdhajlítás, helyben jársz és karlendítés”

A fásult Richard Burton – mint Wagner – kényszeredetten elhúzza a száját, miközben egy katonazenekar éppen a Rienzi nyitányát játssza a tiszteletére: a hajdan annyit szapult Wagner-tévésorozat egyik telitalálata volt ez a történeti-biográfiai szempontból oly hitelesen exponált pillanat.

A 2015. február 6-i G-nap köztudomásúlag sok mindent megváltoztatott Magyarhonban, ékes jelenkori bizonyságául annak, hogy a kimondott szó, az Ige (még ha éppenséggel négybetűs főnév is az istenadta) történelemformáló erővel bír.