Tévé

„Aki nem az Andy”

1/1 Azurák Csabával

Interaktív

Kihagyhatatlan, meghökkentő, izgalmas, kreatív, véleményformáló: csak úgy záporoznak a néző felé az egészséges önbizalomra valló értékelő jelzők Azurák Csaba beszélgetős műsora, az 1/1 főcímében.

A kritikus ilyenkor persze a szokottnál is haszontalanabb semmirekellőnek érezheti magát, pláne mivel a Tv2 fent nevezett csütörtök esti attrakciója a jelzők némelyikének használatát valóban igazolja. A múlt heti adást indító Dobó Kata-interjú például tényleg meghökkentőnek bizonyult, és csak részben Azurák kérdezői teljesítménye miatt. Habár kétségtelen, hogy a különösebben színes egyéniségnek nemigen tekinthető műsorvezető, aki „a színházi sikerektől a mozidömpingig” kívánta áttekinteni a szép színésznő pályájának jelenkori delelőjét, nem bizonyult különösebben felkészültnek vagy épp motiváltnak a műsor e szakaszában. Például „múlt század eleji kémtörténet” gyanánt hivatkozott Kondor Vilmos épp most megfilmesített Budapest Noirjára, valamint felettébb lényeglátóan megállapította egy bohózatról, miszerint az „azért népszerű darab, mert könnyed”.

A meghökkenést mégis inkább az válthatta ki a nézőből, ahogy Andy Vajna tévéjében – a jelek szerint a szemérem szikráját sem ismerve – bedobták témául Dobó Kata filmrendezői terveit. Dobó ugyanis nemrég valahonnan úgy értesült, hogy egy producer („aki nem az Andy”) egy Ray Cooney-bohózat megfilmesítését tervezi, és az angol darabgyáros életművét A miniszter félrelép óta a szívén viselő színésznő hamar fel is ajánlkozott neki e film megrendezésére. És bármily meglepő, a megnevezetlen producer beléhelyezte bizalmát a rendezőaspiránsba, és így aztán belátható időn belül film lehet a tervből – „abban az esetben, ha kapunk rá támogatást”! Mármint az Andy Vajna-féle filmalaptól. Majd ha ez a bájos összefonódás nem lett volna elég, hát Dobó – Azurák empatikus közbeszólásaitól kísérve – a panasz nélküli, józan asszonyi-művészi számvetés hangján még azt is kijelentette: „Elég nagy ellenszélben vagyok […], amióta ezt az egészet csinálom.”

Ehhez az eszmecseréhez viszonyítva, de persze önmagában véve is jóval semlegesebb élményt jelentett a műsor középrészét kitöltő David Coulthard-interjú. Annál érdekesebbnek, izgalmasnak és már-már valóban kihagyhatatlannak tetszett viszont a 81 éves Szilágyi Jánossal folytatott stúdióbeszélgetés. Jóllehet, a „tabuk nélkül a tabuk világáról” témamegjelölés előzetesen igazán nem sok jót ígért, Azurák felvezetője pedig akaratlanul is kissé bántóra sikeredett: „Az a figura vagy szerintem, akit jó látni vagy hallani időnként.” Csakhogy Szilágyi mindmáig képes gyorsan kimozgatni bármely interjúszituációt a közhely kerékvágásából – még akkor is, ha nem kérdezőként vesz részt a beszélgetésben. „Egy vén lusta disznó vagyok” – mondta például önmagáról a „rádiós legenda”, s ez a kitétel nem az őszinteség meg a frivol öntetszelgés arányának megsaccolására késztette a nézőt, hanem spontán módon kitörő hálára. Merthogy őszintén vagy sem, de az ájultan komolykodó öntisztelet korában mindenképpen jólesik minden ilyen tüntető kihágás. Szilágyi jelenléte és előre sosem borítékolható megszólalásai pedig szinte még a műsorvezető riporteri ambícióját is felserkentették, körvonalazva a nézők számára, hogy jobb pillanataiban azért Azurák sem éri be a lojális alákérdező szerepével.

Tv2, július 27.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.