Tévé

Hány éves a kapitány?

Pénzt vagy éveket!

Interaktív

Mitől is válik egy nemzetközi licencformátum magyarossá? Olyan kérdés ez, amelynek a megválaszolásán, úgy lehet, a hazai műsorkészítők kevesebbet törik a fejüket, mint a megélhetési tévékritikus.

Az előbbiek ugyanis első körben szinte biztosan, mondhatni, csuklóból az eredeti műsorcím szóviccé eszkábálását választják a honosulás érzékeltetésére. A szóviccelés kényszere, ami mára az egyik legbizonyosabb turáni átoknak tűnik, a jelek szerint például egyszerűen nem engedhette, hogy a Vivendi Entertainment vetélkedőlicence azon a címen kerüljön nálunk is adásba, ahogyan Franciaországtól Szlovákiáig különböző nyelveken, ámde egybehangzóan nevezik e műsort: Találd ki a koromat! Pénzt vagy éveket! – ez ugyan még mindig távol esik, mondjuk, a filmcímmagyarítás legblődebb pillanataitól, de azért így is jól jelzi az említett késztetés megrögzött és enyhén hónaljszagú jellegét.

Az agysebészt igazán nem igénylő alapötlet persze a Tv2-n pár hete megindított magyar verzió láttán is könnyűszerrel megérthető: a játékosoknak (magyarítva: a celebeknek) libasorban érkező ismeretlenek életkorát kellene pontosan eltalálniuk. „Megérzés, logika, döntés” – ez lenne hát a játék menete, amelybe a hazai változat a kedélyes szalonsurmóság ízesen magyaros fűszerét illeszti, valamiféle hozzáadott érték gyanánt. A találgatást kísérő természetes és egyszersmind kötelező viccelődés a Kasza Tibi (39) által vezetett vetélkedő adásaiban hamar a derült férficsámcsogás terepére csúszik át. „Hoppá, hoppácskám” – hangzott például a lelkes sóhaj, amint megjelent egy csinos fiatal leányzó a múlt szerdai adásban, ahol is éppen a Szerencsekerék két „legendás” műsorvezetője, Gajdos Tamás (59) és Klausmann Viktor (51) vállalkozott a tippelgetésre. A már-már lovagi szellemiségű nőtisztelet e magaslati szintjéről azután az „aranybogár” megszólítás meg a „kiderül, hogy te vagy az apja” fordulat felé lejtett a diskurzus, de utóbb még ilyesmik is elhangzottak az egymást követő női és férfi kortalányok füle hallatára: „jó karban lévő hetvenes”, „öregítik az O-lábával” stb. A mélypontot az itt tárgyalt adás azután Kasza műsorvezetőnek azzal a mondatával érte el, amellyel ekképp konferálta fel az újabb „feladványt”: „Voltak férfi vendégeink, voltak hölgy vendégeink, s a következő vendégünk az most mindannyiunknak egyformán kakukktojás.” No nem, ezúttal nem egy ordenáré szexista vagy homofób megjegyzés hangzott el, merthogy e suta mondatot követően egy délkelet-ázsiai származású fiatalember, „a mindig mosolygós Dat” jelent meg a stúdióban.

A műsor leginkább rokonszenvesnek bizonyuló mozzanata a Kasza által erősen szorgalmazott kölcsönös cikizés vonulata, amely szerencsére nem merül ki az életkoralapú szurkálódások özönében. Ilyenkor ugyanis akár még az őszinteségnek és az öniróniának is juthat némi szerep. Mint például akkor, amikor Gajdos Tamás felszabadult könnyedséggel fölidézte, mint is adott hajdan jó tanácsot a Szerencsekerék műsorát elhagyni óhajtó Klausmann Viktornak: „Ebből fogsz élni életed végéig.” S Gajdos rögvest tovább is szőtte a szavait: „…és lám!”

Tv2, augusztus 9.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.