Tévé

Semmit a szemnek!

Anikó Show

Interaktív

Van egy kislány, Anikó, rózsás tünemény, aki most újabb nagy lehetőséget kapott az RTL-től: keresztnevesített show-műsorával Sebestyén Balázs és Erdélyi Mónika nyomdokába, valamint örökébe léphet a délutáni műsorsávban.

Nádai (korábban Éjjel-Nappal Budapest, született VV) Anikó az RTL Goldon, vagy­is a csupa ősrégi ismétlés legújabb mellékcsatornáján jutott ehhez a ziccerhez, elődeinek műsorai előtt-után, a jószerint egyetlen jelen idejű program címszereplőjeként.

A kivételezett helyzet persze legalább annyira veszedelmes is lehet, hiszen a néző rögtön összehasonlíthatja egymással a dicső múlt és a jelen show-mestereit. Mondjuk azt vizsgálva, hogy vajon Anikó állja-e a versenyt Balázs pimasz humorával vagy Mónika társadalmi mélyfúrásokra vállalkozó elkötelezettségével és empátiájával?

Nos, Nádai Anikó teljesítménye kiállja az efféle összehasonlításokat, s habár a gondosan szélesre feszített mosolyú fiatalasszony az adások jelentős részében félreismerhetetlenül távirányítottnak bizonyul, a jelenléte mégis okvetlenül adekvát a helyzettel és a korral. Merthogy már 2017-ben járunk, ezt rögvest a főcímben és a műsorközi inzerteken egyaránt tékozló bőséggel alkalmazott hashtagjelek is nyilvánvalóvá teszik számunkra. 2017-ben pedig már nemhogy Balázs spontaneitása és Mónika komolysága, de bizony akár Mónika spontaneitása és Balázs komolysága is túlságosan sok lenne. Anikó viszont képes derűs-semlegesen levezetni a rutinosan bevilágított semmit – és ez ma komoly erényszámba megy a képernyőn, még ha elsőre tán furcsának is tűnhet, hogy a műsorvezető mindössze ekképp kommentálja az egyik stúdióvendég vakvéletlenségből szóba kerülő angliai diplomaszerzését: „Az szép dolog.”

Apropó, vakvéletlen, a múlt pénteki adás (#vakrandi) „pasik” és „csajok” párjait hozta össze, szembekötős tipi-tapi és rögtönzött nyálcsere segítségével. Merthogy, mint az többször is elhangzott a vendégek szájából, „nagyon fontosak a belső értékek”, így aztán a látást meg a hiú külsőségeket nyugodtan ki is lehetett kapcsolni az ismerkedés első szakaszából. „Ebből randi lesz, gyerekek” – állapította meg itt is, ott is jó előre a Cupido gyanánt közreműködő Anikó, és az események rendszerint őt igazolták. A szőkeségekért lelkesülő bokszoló például csodálatos módon kedvére valónak találta a bokszolókért rajongó szőkeséget – és viszont. „Szerelem első látásra” – a romantika kedvelői számára még ez a megható fordulat is előkerült, elvégre „laza Tomi” és a többiek éppúgy az igaz szerelmet keresték, akárcsak a képernyőt bámuló sokaság.

S ha netán a szerelemre nem is találna rá a néző, hát fület gyönyörködtető nyelvi jelenségek az Anikó Show-ban szintúgy szép számmal előfordulnak, akárcsak az e téren feledhetetlen érdemű Balázs Show és Mónika Show adásaiban. „Jobb, amire számítottam” – a szemkötő levétele után elhangzó eme megállapítás például múlt pénteken azt jelentette: jobb, mint amire számítottam – és ilyesformán az elkedvetlenedés helyett éppenséggel az öröm kifejezésére szolgált. Profi nyelvészek, amatőr nyelvművelők és a magyar nyelv egyszerű szerelmesei, fel hát a szemkötővel, és hallgassátok figyelmesen az Anikó Show adásait!

RTL Gold, július 14.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.