Tévé

Semmit a szemnek!

Anikó Show

Interaktív

Van egy kislány, Anikó, rózsás tünemény, aki most újabb nagy lehetőséget kapott az RTL-től: keresztnevesített show-műsorával Sebestyén Balázs és Erdélyi Mónika nyomdokába, valamint örökébe léphet a délutáni műsorsávban.

Nádai (korábban Éjjel-Nappal Budapest, született VV) Anikó az RTL Goldon, vagy­is a csupa ősrégi ismétlés legújabb mellékcsatornáján jutott ehhez a ziccerhez, elődeinek műsorai előtt-után, a jószerint egyetlen jelen idejű program címszereplőjeként.

A kivételezett helyzet persze legalább annyira veszedelmes is lehet, hiszen a néző rögtön összehasonlíthatja egymással a dicső múlt és a jelen show-mestereit. Mondjuk azt vizsgálva, hogy vajon Anikó állja-e a versenyt Balázs pimasz humorával vagy Mónika társadalmi mélyfúrásokra vállalkozó elkötelezettségével és empátiájával?

Nos, Nádai Anikó teljesítménye kiállja az efféle összehasonlításokat, s habár a gondosan szélesre feszített mosolyú fiatalasszony az adások jelentős részében félreismerhetetlenül távirányítottnak bizonyul, a jelenléte mégis okvetlenül adekvát a helyzettel és a korral. Merthogy már 2017-ben járunk, ezt rögvest a főcímben és a műsorközi inzerteken egyaránt tékozló bőséggel alkalmazott hashtagjelek is nyilvánvalóvá teszik számunkra. 2017-ben pedig már nemhogy Balázs spontaneitása és Mónika komolysága, de bizony akár Mónika spontaneitása és Balázs komolysága is túlságosan sok lenne. Anikó viszont képes derűs-semlegesen levezetni a rutinosan bevilágított semmit – és ez ma komoly erényszámba megy a képernyőn, még ha elsőre tán furcsának is tűnhet, hogy a műsorvezető mindössze ekképp kommentálja az egyik stúdióvendég vakvéletlenségből szóba kerülő angliai diplomaszerzését: „Az szép dolog.”

Apropó, vakvéletlen, a múlt pénteki adás (#vakrandi) „pasik” és „csajok” párjait hozta össze, szembekötős tipi-tapi és rögtönzött nyálcsere segítségével. Merthogy, mint az többször is elhangzott a vendégek szájából, „nagyon fontosak a belső értékek”, így aztán a látást meg a hiú külsőségeket nyugodtan ki is lehetett kapcsolni az ismerkedés első szakaszából. „Ebből randi lesz, gyerekek” – állapította meg itt is, ott is jó előre a Cupido gyanánt közreműködő Anikó, és az események rendszerint őt igazolták. A szőkeségekért lelkesülő bokszoló például csodálatos módon kedvére valónak találta a bokszolókért rajongó szőkeséget – és viszont. „Szerelem első látásra” – a romantika kedvelői számára még ez a megható fordulat is előkerült, elvégre „laza Tomi” és a többiek éppúgy az igaz szerelmet keresték, akárcsak a képernyőt bámuló sokaság.

S ha netán a szerelemre nem is találna rá a néző, hát fület gyönyörködtető nyelvi jelenségek az Anikó Show-ban szintúgy szép számmal előfordulnak, akárcsak az e téren feledhetetlen érdemű Balázs Show és Mónika Show adásaiban. „Jobb, amire számítottam” – a szemkötő levétele után elhangzó eme megállapítás például múlt pénteken azt jelentette: jobb, mint amire számítottam – és ilyesformán az elkedvetlenedés helyett éppenséggel az öröm kifejezésére szolgált. Profi nyelvészek, amatőr nyelvművelők és a magyar nyelv egyszerű szerelmesei, fel hát a szemkötővel, és hallgassátok figyelmesen az Anikó Show adásait!

RTL Gold, július 14.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.