Fryderyk chopin museum

A nemzetközi repülőtér és a nagy múltú zeneakadémia Varsóban épp­úgy Chopin nevét viseli, ahogyan Budapesten meg Liszt Ferencét, azonban a párhuzam ezúttal nagyságrendi különbséget takar: a lengyel fővárosban ugyanis tényleg valóságos Chopin-kultusz tombol. Ennek egyik leglátványosabb és okvetlenül középponti helyszíne az Ostrogski palotában működő Fryderyk Chopin Museum, amely újfent csak távolról, megdöntött fejjel és hunyorított szemmel nézve hasonlít a mi sokérdemű, ám szerény Andrássy úti Liszt Ferenc Emlékmúzeumunkra. A többemeletes, így aztán még a bejárat szintje alatt is Chopinnel elárasztott multimé­diás állandó kiállítás természetesen ezernyi relikviát tár a látogatók elé: gyerekkori karikatúrától (a kis Fryderyk bájosan rajzolt) és iskolai órarendtől egészen a zongora poétájának ama Pleyel márkájú instrumentumáig, amelyet életének utolsó két esztendejében használt.
A személyes tárgyak mellett azonban az emberi arcél, a társas környezet és a történelmi kor is elénk rajzolódik – méghozzá egymással következetesen összehozva. Az egyik terem feliratai a világpolgár Chopin különféle lengyel, osztrák, francia és spanyol lakcímeit, míg egy másik terem vezérigéi a komponista útlevelében található személyleírás adatait sorjázzák, miközben természetesen apróra megismerhetjük a férfiruhás polgárpukkasztónak, az írónő George Sandnak meg az ő feminin alkatú Chip-Chipjének mozgalmas és korántsem szabványosan „romantikus” kapcsolatát is. A legalsó szintet pedig mindenestől betölti Chopin zongoraközpontú életműve: kényelmes fülkékben, kutatói asztaloknál és a kottatartóra tetszés szerint kitett műveket leolvasó és lejátszó installáció révén egyre csak szólnak, csak szólnak a mazurkák, polonézek, balladák és etűdök. Igaz, azok felcsendülnek megannyi köztéri Chopin-padon is, szerte a lengyel fővárosban – és a padok nem tartanak hétfői szünnapot sem.