A nemzetközi repülőtér és a nagy múltú zeneakadémia Varsóban éppúgy Chopin nevét viseli, ahogyan Budapesten meg Liszt Ferencét, azonban a párhuzam ezúttal nagyságrendi különbséget takar: a lengyel fővárosban ugyanis tényleg valóságos Chopin-kultusz tombol. Ennek egyik leglátványosabb és okvetlenül középponti helyszíne az Ostrogski palotában működő Fryderyk Chopin Museum, amely újfent csak távolról, megdöntött fejjel és hunyorított szemmel nézve hasonlít a mi sokérdemű, ám szerény Andrássy úti Liszt Ferenc Emlékmúzeumunkra. A többemeletes, így aztán még a bejárat szintje alatt is Chopinnel elárasztott multimédiás állandó kiállítás természetesen ezernyi relikviát tár a látogatók elé: gyerekkori karikatúrától (a kis Fryderyk bájosan rajzolt) és iskolai órarendtől egészen a zongora poétájának ama Pleyel márkájú instrumentumáig, amelyet életének utolsó két esztendejében használt.
A személyes tárgyak mellett azonban az emberi arcél, a társas környezet és a történelmi kor is elénk rajzolódik – méghozzá egymással következetesen összehozva. Az egyik terem feliratai a világpolgár Chopin különféle lengyel, osztrák, francia és spanyol lakcímeit, míg egy másik terem vezérigéi a komponista útlevelében található személyleírás adatait sorjázzák, miközben természetesen apróra megismerhetjük a férfiruhás polgárpukkasztónak, az írónő George Sandnak meg az ő feminin alkatú Chip-Chipjének mozgalmas és korántsem szabványosan „romantikus” kapcsolatát is. A legalsó szintet pedig mindenestől betölti Chopin zongoraközpontú életműve: kényelmes fülkékben, kutatói asztaloknál és a kottatartóra tetszés szerint kitett műveket leolvasó és lejátszó installáció révén egyre csak szólnak, csak szólnak a mazurkák, polonézek, balladák és etűdök. Igaz, azok felcsendülnek megannyi köztéri Chopin-padon is, szerte a lengyel fővárosban – és a padok nem tartanak hétfői szünnapot sem.
Figyelmébe ajánljuk
A saját határain túl
Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.
Az űr az úr
Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.
Férgek és fűzfapoéták
Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan abban, ahogy a filmipar figyelme (újra) a teljesíthetetlen szépségideálok felé fordult.
Pincebogarak lázadása
Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szakágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.
Luxusszivacsok
A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.
Égen, földön, vízen
Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.
Visszaszámlálás
A Ne csak nézd! című pályázatot a Freeszfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.
Mészáros Lőrinc egy történet
A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, önerejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.
Bármilyen kis különbséggel dőlt is el a lengyel elnökválasztás, a következményei súlyosak lesznek
Hogy ilyen körülmények között mekkora mozgástere marad a Tusk-kormánynak a belpolitikában a 2027 őszén esedékes parlamenti választásig, tulajdonképpen nem is kérdéses. Szinte semekkora.
„Mint a pókháló”
Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.
Nem a pénz számít
Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyarország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.
„A kínai tudás”
Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.