DVD

Wagner: Lohengrin

Zene

Ki fogja énekelni Brabanti Elzát? – legyünk a kegyetlenségig őszinték: a Lohengrin előadásaival kapcsolatban rendszerint nem ez a legesleg­első kérdés, amely felmerül a Wagner-rajongók agyában. Pedig szép szerep, nagy szerep, s lám, ha egy Anna Netrebko veszi fel a repertoárjára, még valóságos bulvárszenzáció is. Még akkor is, ha az orosz díva tavalyi debütálása Elzaként egy olyan drezdai előadásban történt, ahol maga Christian Thielemann vezényelt, és ahol Lohengrin szólamában sem kisebb tenor, mint Piotr Beczała hallatta – ugyancsak első alkalommal – a hangját. Netrebko bölcs merészséggel alakított karrierjének ezen az állomásán is diadalt aratott: Elzája nem idegesítően szende balek, hanem sugárzóan tiszta ember, aki végzetesen kilóg a férfi-, tekintély- és erőszakelvű wagneri középkorból, szopránja pedig tán még a színpadi jelenléténél is intenzívebb. Hattyús lovagja, Beczała hozza a Lohengrin-hang kívánatos ezüstjét, s mint jelenség is vonzó, épp csak személyiségkiterjedése kisebb két számmal Netrebkóénál. Az eredeti képlet így picit billen, de amit kapunk, az bőven a legtöbb, amit egy mai Loheng­rin-előadás adhat. Thielemann és Staats­kapelléje („a német haza legbecsesebb és legtökéletesebb hangszere” – mondotta Wagner) a hibátlanság szintjén indul, aztán onnan is bőven emelkedik egyre feljebb. A historizáló jelmezek gusztusos kavalkádját egészen a vilmosi korig elhozó – eredetileg még ’83-as, tehát javában NDK-s – rendezés közepén pedig ott van még egy „nagy nő”. Evelyn Herlitzius Ortrudja félelmetes manipulátor, aki szavával és ágyékával már egyaránt rég leigázta Tomasz Konieczny sérülékenyen is formátumos Telramundját. Herlitzius minden pillanatában nyugtalanító, akár legutóbb Thielemann Elektra-lemezének címszerepében. Felerészt neki köszönhető, hogy ezúttal a második felvonás Elza–Ortrud-kettőse válik az előadás legsűrűbb szakaszává.

Deutsche Grammophon, 2 DVD

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.