László Ferenc

Különös egy képlet a Tv2 női oldalcsatornája, a FEM3. Jócskán az volt már jóval Andy Vajna bejövetele előtt is, hisz például Berki Krisztián közmegrökönyödésre már akkor is műsort vezethetett ott délelőttönként, de mostanra csak még tovább fokozódott a helyzet.

Mucsi Zoltán figurája, úgymond, kinőtt a Munkaügyek című sorozatból, és így aztán saját szériát kapott: a spin-off nemzetközileg oly elterjedt jelensége, lám, megjelent a magyar televíziózásban is.

Jól nézünk ki, ha egy kritikai beszámolót még most, több élő és számtalan felvételről megejtett találkozás után is annak a ténynek a nyomatékos említésével kezdjük, hogy Philippe Jaroussky hangja az első pillanatban mindig meglepi a hallgatót!

Enyhe fellazulás és fokozódó szigor, a nyugati színművek és a levert forradalmat köpdöső kurzusdarabok egymásmellettisége jellemezte az ’56-ot követő évek színházi életét. Sok színész disszidált, mások épp ekkor tértek haza, s volt olyan, aki el is ment – és vissza is jött.

Miért is jár az ember operába? – tettük fel a beugró kérdést pár premierrel ezelőtt a Lammermoori Lucia kritikájában, ám akkor még nem hozakodtunk elő a műfaj másik alapkérdésével, amely így hangzik: egyáltalán miért ír valaki operát?

Az ATV háza táján oly mozgalmasan telt elmúlt hetekben nemcsak az örök pályakezdő, Hajdú Péter, de egy valódi tévés is csatlakozott a csatorna változatos összetételű csapatához: Krizsó Szilvia.

„Elég karcsúnak találod a derekam?” – hangzik Léo Delibes dalában (Cádizi lányok) a kérdés, és az előadó Renée Fleming e sornál kacéran rá is mutat a saját derekára.

Idealista álomból prózai valóság, vagy ha úgy tetszik, hőskölteményből naturalista regény: ezt a műfajváltó kiábrándulást élte meg az új Olasz Királyság közvéleménye a 19. század utolsó harmadában és a múlt századelőn.