Mert amikor nem külföldről vett és erősen esetleges nívójú főzős, fogyós, utazós meg lakberendezési szériák töltik ki a műsoridőt, akkor a csatorna a magyar high life ábrándja után lohol, nagy futásában még az anyacsatornát és a Story magazint is messze maga mögött hagyva. Mintha tényleg létezne egy osztály ott legfelül: kebelbeli milliárdosok és mellnagyobbított pornósok, hajdani tehetségkutatósok és aktív stylistok testvéri elitje, ahol még a gondok is mások, nagyobbak és persze izgalmasabbak, mint itt lent, minálunk, a közönség szintjén.
Ennek az ábrándnak a népszerűsítésére esküdhetett fel Várkonyi Andrea „női talkshow”-ja is, ahol a múlt héten a függőségek témája került terítékre. Ugyan ki vitatná, hogy erről a tárgykörről fontos és/vagy érdekes tények egész sorát lehetne (és alighanem kellene is) megosztani a magyar tévénézőkkel? Ám a Micsoda nők! vonatkozó adása ehelyett inkább a reflektálatlan dumcsizás módszerét választotta, a csilis-csokis szájfény használatától egészen Cookynak a repülőgépek iránt táplált olthatatlan vonzalmáig csapongva. Bizony, e derűsen bornírt megközelítés szerint a francia ajkú rádiós Paris Saint-Germain-drukkeri buzgalma és Kelemen Anna sűrű plasztikaisebész-látogatásai ugyanabba a rekeszbe tartoznak. Ahogyan odatartozik az online shopping függősége is, amelyet nemcsak a műsorvezető, de egyik vendége, Mádai Vivien is önfeledten megvall: természetesen szigorúan a férje háta mögött, kizárólag nekünk. „Ki kell őket néha játszani, hát mit csináljunk…” – adja erre a cinkosan megértőt Bochkor Gábor életének párja. (Lásd még ehhez: Egy jó asszony mindent megbocsát – önmagának.)
„Nagyon addiktív típus vagyok, nincs semmi függőségem” – fogalmaz egy másik vendég, s bár az ilyen mondatok után ez hihetetlennek tűnhet: a műsor mélypontját mégis az a szakasz jelenti, amikor a jelenlévők megpróbálnak a valódi függőségekről beszélni. Megérkezik ugyanis a stúdióba egy „luxusrehab” atyaúristene, aki olyan sikeres emberekre szakosodott, akik „funkcionális (!) függők”: vagyis ők „az életük különböző területein nagyon jól működnek, nagyon jól funkcionálnak”. Ők egészen különleges emberek, tőlük nem várható el, hogy „bármit hajlandók legyenek megtenni a gyógyulásukért”. Ekkora szakértelem láttán persze jószerint már mindegy is, de azért mégiscsak figyelemre méltó ellentmondás, hogy a nyomatékosan „tabuk nélküli” műsorból nemcsak az erősebb szófordulatokat, de a jelek szerint a drogfajták neveit is kisípolják (pontosabban kicsendezik). Így aztán amikor a rehabos szakember Várkonyi egyetlen érdemi kérdésére felsorolta az általa kezelt addikciók erősorrendjét, a néző végül csak találgathatott, hogy pontosan micsoda is lehetett a második helyezett az örök elsőségű alkoholfogyasztás meg a nyugtatószedés között. No, de hogyan is hangzott a „szakértő” legérvényesebb megállapítása? „Kicsi az ország, nagy a baj.”
FEM3, február 25.
