Ő, mióta nem láttuk a tévében, a színháztermi talk show műfajában gyakorolta magát és képességeit, s most a képernyőre is ilyen formátummal tért vissza. Az így Vitray Tamás és Vámos Miklós nyomdokába lépett Krizsó a Centrál Színház színpadán beszélget vendégeivel, persze közönség előtt, és miközben következetesen túlneveti éppen aktuális interjúalanya megszólalásait – rendszerint változatlanul jó riporternek bizonyul. Fölkészültsége érzékelhető, rámenőssége és karcossága inkább hatékony, semmint ellenszenves, és legfőként vannak épkézláb kérdései és mondatai, mely két rokon erény ma korántsem általánosan elterjedt a tévés műsorkészítők körében.
| ||
Kár, hogy amúgy szinte mindent sikerült elrontani Krizsó új tévéműsora körül. Mert ha a cím „szójátékán” talán túl is tesszük magunkat, azért a főcím és a díszletek vitathatatlanul alulárazzák a KrizShow adásait. Azok ugyanis egyrészt a legrosszabb, úgynevezett „női talk show”-asszociációkat keltik, másrészt szinte a kereskedelmi televíziózás őskorába viszik vissza a nézőt, aki amúgy már lassacskán csak elszokott az akváriumi levegőztetőt idéző hátterektől. Ám még ennél is nagyobb tévedés az új műsor nyilván leginkább mainak vélt megoldása, vagyis Horváth Kristóf (Színész Bob) be-betoppanása a műsorba. Vendégcsúfoló versezete még szimplán csak nyögvenyelősen kínos volt a múlt heti, második adás elején, de amikor valamiféle boszorkánynak beöltözve tért vissza a színpadra, hogy ráijesszen a műsor vendégére, Sebestyén Balázsra, akkor már a jelenléte és a szavai is egyaránt érthetetlennek bizonyultak. Horváth szegmensei bizony úgy rosszak, ahogy vannak, ezzel egyébként a jelek szerint ő maga is tisztában lehetett, a kritikus pedig csakis teljes egyetértéssel idézheti Sebestyén idevágó fanyar szavait: „nyilván vannak dolgok, amiket ti is megbántok a műsoron belül… erőltetitek, erőltetitek, aztán majd rájöttök, hogy ez nem működik”.
| ||
Félek, hogy már-már sértő a dicséret, de mégis igaz: Sebestyén Balázs jobb riportalany, mint műsorkészítő. Oldott, üdítően gyors észjárású, önreflexív és képes őszintének ható megszólalásokra (az utóbbi vonás a saját műsoraira már kevésbé jellemző), egyszóval optimális vendég egy majdnem ötvenperces műsor kitöltésére. Lehet vele egyszerre könnyeden és tartalmasan beszélgetni, és az ilyen alany majdnem ritkább, mint a jó tévés interjúkészítő. Ám azért itt is akadt némi probléma, méghozzá az a fránya időfaktor. A beszélgetés tekintélyes része ugyanis a Morning Show jövője körül forgott, lévén a műsort még valamikor tavaly november végén rögzítették. Márpedig ez a téma mára, bő két hónap elteltével idejétmúlttá vált, hiszen Balázsék azóta rég bizalmat szavaztak Andy Vajnának – és viszont. Így aztán az elhangzott mondatok jó része valójában már nemigen tarthat igényt a tévés nyilvánosságra, legalábbis mindaddig, amíg az említett és oly szép kölcsönös bizalom fennáll. Krizsó Szilvia műsora viszont aligha várhat addig: most kellene hamar a jelenhez igazítani.
ATV, február 9.
