Tévé

Tóthék

Tóth János

Interaktív

Mucsi Zoltán figurája, úgymond, kinőtt a Munkaügyek című sorozatból, és így aztán saját szériát kapott: a spin-off nemzetközileg oly elterjedt jelensége, lám, megjelent a magyar televíziózásban is.

Rokonszenvező modorban ilyesformán értelmezhetjük a Tóth János című új sorozat megszületését, és ha a producer, azaz Kálomista Gábor személyének nem is, de az alkotók jelentős részének azért kijár az efféle megelőlegezett szimpátia. Kijár a Munkaügyek gyengéinek alapos ismeretében, de alighanem még az első epizód megtekintése után is, noha az előző sorozat néhány, idővel krónikussá vált gyermekbetegsége, mi tagadás, itt már helyből felütötte a fejét.

Mucsi Zoltán mint rekedt-sunyizós lúzer persze most is hatásos alak, és az ide már készen hozott fancsali balfácánság határozottan rejt még magában színészi potenciált. Az alkotóknak éppen csak előnyös szituációkba kellene belehelyezni és hozzá megfelelő szöveggel ellátni Mucsit, ám ez elsőre még csak a történet szűk felében-harmadában sikerült. A nyitójelenet például egészen ígéretesnek tűnt: a címszereplő óvatlanul rányit tisztességben megszőkült édesanyjára (Csoma Judit), aki épp az orvosával (Kőszegi Ákos) – egyszersmind Tóth hajdani osztálytársával – enyeleg, majd kellő abszurditással hármasban megbeszélik az „anyuka” szerelmi életét, testi vágyait. Csakhogy a néző furcsa egy szerzet: kizárólag a szemének hisz. Márpedig Csoma ránézésre és az anyakönyv szerint is ugyanabba a korosztályba tartozik, mint két jeles férfikollégája, s Mucsinak így legfeljebb a nővére lehetne (sőt, szemre inkább csak a húga), és nem az édesanyja. Ettől a ténytől pedig éppúgy nehéz elvonatkoztatni, mint attól, hogy Tóth új lakótársa, a vidékről egyetemistának felköltöző unokaöcs, Balázska (Csémy Balázs) már láthatóan ugyancsak kinőtt a diákkorból.

Litkai Gergelyék mindenesetre ebben a sorozatnyitó epizódban is elhelyeztek néhány remek, több közepes és jó pár egészen vacak mondatot. A legelső csoportba sorolhattuk például a dörmögő Szabó Simon által játszott pszichológus társkeresésre sarkalló tanácsát, melyet az állását elvesztő Mucsihoz intézett: „nem árt, ha az élet más területein is érik kudarcok”. A közepesek sorából vétetett Mucsi reakciója Balázska gyógyszerészi pályaválasztására: „az szép, én is szedek gyógyszereket”. Míg az elfelejtendően gyenge bemondások közül idézhetjük az „idős” anya jellemzését „ifjú” kedveséről: „betömi a családunkban tátongó űrt”.

Jobb-rosszabb mondatok és poénok elegyét persze szinte bármely sitcomból citálhatnánk, ámde az már mondhatni Litkai-specifikus probléma, hogy az ambiciózus indításokat jószerint következetesen elejti az írógárda. Így aztán a kidolgozási szakasz majd mindig ellaposodik, akárcsak a Munkaügyek megannyi epizódjában, ami ebben a koncentráltabb, lévén egy szálon futó új vígjátéksorozatban csak még feltűnőbb fogyatékosságnak bizonyulhat. Ebből következhetett az is, hogy egyetlen 26 perces epizódban mindjárt vagy négy olyan patront kényszerült gyors ütemben ellőni a debütáló sitcom (mint amilyen pl. a groteszk társkeresős randi vagy épp a fentebb említett nyitójelenet volt), amely invenciózusabb anyagkezelést és nagyobb teret érdemelt volna. Igaz, mondhatnánk, hogy a legelső epizód éppenséggel kedvcsináló gyanánt dobott be ennyiféle ötletet – tüntetően elnagyolt kidolgozással. Úgy legyen!

Duna Tv, március 9.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Ha nem látom, nincs

Sok barátság, családi kapcsolat ment 2010 óta gajra politikai vitákon, mostanában már leginkább csak a „lopásról” zajlik a süketek párbeszéde. A szándékos vagy motivált tudatlanság jelenségének több oka is lehet, de ennek stratégiai változata Orbán Viktor gazdaságpolitikai döntéseinél is érzékelhető.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.