László Ferenc

Fellelni elveszett rokonokat, rátalálni messzire szakadt testvérekre, összehozni családokat – úgy lehet, ennél többet, szebbet, nemesebbet akkor se igen remélhetnénk az RTL Klubtól, ha amúgy a csatorna csupa-csupa jótékony célú, emberbaráti műsort sugározna.

Tucat éve szinte reménytelen helyzetből indult, ám mára stabil pozíciójú, népszerű színház a Centrál. A Shakespeare-bemutatóra készülő rendező-igazgatót a zord kezdetekről, az addiktív színházról és a jó történetmesélésről kérdeztük.

Feszültség – megközelítőleg talán az elektromosságban lehet oly döntő szerepe e jelenségnek, mint a tévés vetélkedők világában.

Neve akkor is ott szerepelne a magyar irodalomtörténetben, ha soha egyetlen sort se írt volna. Ám az anekdoták, ugratások és telefonviccek örökös bajnoka megharcolt érte, hogy kereszt- és becenevét a saját jogán is megismerje a magyar olvasó.

Az Operettszínház opera-előadása a Zeneakadémián, a nyári Miskolci Operafesztiválon megtartott ősbemutató nyomában: az intézményi együttműködés és a műfaji elegyedés igazán tiszteletre méltó példáját kínálta Fekete Gyula Andersen-operájának első budapesti előadása.

Három nemzedék, három temperamentum, három karakteres személyiség közös csevegős műsora – első látásra valami ilyesmit ígér az ATV új életre keltett péntek esti programja, ám – mint oly sok más esetben is – az első látás igencsak megtévesztő.

„Támad a sötétség” – ezzel a műsorvezetői bejelentéssel indul a Viasat 3 jó alaposan beharangozott „műveletlenségi vetélkedője”, s ez a felütés elsőre lefegyverzően őszintének tetszik.

Gyerekdarab, zenés darab, s hozzá ráadásul egy örökzöld filmklasszikusból adaptálva: az Ózra mindig lesz közönség, igazán megéri hát időről időre elővenni. A Vígszínház épp ezt teszi, hiszen az 1991-től futó hosszú és oly sikeres széria nyomában most újra bemutatta a sárgaköves út, a Smaragdváros meg a rubinpiros cipő meséjét, ezúttal Marton László rendezésében.

Majd’ minden kornak megvan a maga saját Szomorú vasárnapja.