Nyomozás egy műfaj után, kísértetek Mahler zenéjében – a Zeneakadémia Zenetudományi és Zeneelméleti Tanszékének vezetőjét nemrég megjelent könyvéről (Mahler, a scherzo és a kísérteties) kérdeztük.
Fellelni elveszett rokonokat, rátalálni messzire szakadt testvérekre, összehozni családokat – úgy lehet, ennél többet, szebbet, nemesebbet akkor se igen remélhetnénk az RTL Klubtól, ha amúgy a csatorna csupa-csupa jótékony célú, emberbaráti műsort sugározna.
Tucat éve szinte reménytelen helyzetből indult, ám mára stabil pozíciójú, népszerű színház a Centrál. A Shakespeare-bemutatóra készülő rendező-igazgatót a zord kezdetekről, az addiktív színházról és a jó történetmesélésről kérdeztük.
Neve akkor is ott szerepelne a magyar irodalomtörténetben, ha soha egyetlen sort se írt volna. Ám az anekdoták, ugratások és telefonviccek örökös bajnoka megharcolt érte, hogy kereszt- és becenevét a saját jogán is megismerje a magyar olvasó.
Az Operettszínház opera-előadása a Zeneakadémián, a nyári Miskolci Operafesztiválon megtartott ősbemutató nyomában: az intézményi együttműködés és a műfaji elegyedés igazán tiszteletre méltó példáját kínálta Fekete Gyula Andersen-operájának első budapesti előadása.
Három nemzedék, három temperamentum, három karakteres személyiség közös csevegős műsora – első látásra valami ilyesmit ígér az ATV új életre keltett péntek esti programja, ám – mint oly sok más esetben is – az első látás igencsak megtévesztő.
„Támad a sötétség” – ezzel a műsorvezetői bejelentéssel indul a Viasat 3 jó alaposan beharangozott „műveletlenségi vetélkedője”, s ez a felütés elsőre lefegyverzően őszintének tetszik.
Gyerekdarab, zenés darab, s hozzá ráadásul egy örökzöld filmklasszikusból adaptálva: az Ózra mindig lesz közönség, igazán megéri hát időről időre elővenni. A Vígszínház épp ezt teszi, hiszen az 1991-től futó hosszú és oly sikeres széria nyomában most újra bemutatta a sárgaköves út, a Smaragdváros meg a rubinpiros cipő meséjét, ezúttal Marton László rendezésében.