Mert ott aztán igazán nélkülözhetetlen a (magas)feszültség: ezért nyílik meg emitt még a föld is a hibásan felelő játékosok lába alatt, ezért bíznak játékmesteri feladatokat amott zupás őrmesteri modorú volt hírolvasókra, s ezért zárják megint másutt hangszigetelt kalitkába az ennyi meg annyi euróért, fontért vagy dollárért versengőket. (S persze emiatt alkonyult be végképp a klasszikus műveltségi vetélkedőknek is.) A TV2 új készítménye is ezen a jól kitaposott úton halad: a letisztultnak és hipermodernnek elgondolt, ám valójában csupán elidegenítően mache stúdióközeg közepén egy nagy plexikockával meg a csatorna büszkeségével, Ördög Nórával.
| ||
Ördög Nóra minden adást egyforma ruhában vezet – az első adáshetet ez a szenzációértékű hír dominálta, s a tény, hogy A Kocka legnagyobb érdekességének ez a döntés bizonyult, sok mindent elárul a vetélkedőbe befektetett szellemi tőke mértékéről. A teljesítendő ügyességi és memóriafeladatok ugyanis érdektelenek: kockapakolás eminnen amoda, golyószállítás amonnan emide, a fantáziátlanság emelt foka már-már megható. Ezt lenne hivatott mellékessé tenni a felfokozott feszültség meg a kisipari sci-fi, hiszen a feladatokat egy arctalan robotfigura mutatja meg, a kamera unos-untalan Mátrix-forgómozgásokat végez (olykor a néző elemi áttekintését is megnehezítve), s persze szól a drámai effektzene. A címadó téglatestet pedig mindenkor tisztelettel kell megszólítani, elvégre kijár a respektus a drága pénzen megvásárolt formátumnak.
A műsort végeredményben a csatorna másik vásárolt tulajdonának, a televíziózás legmodernebb tereptárgyaival már a Rising Starban megismerkedő Ördög Nórának, valamint a játékosoknak kellene eladniuk. Csakhogy itt mintha még a feladatok kiötlésénél is kevesebbet agyaltak és mérlegeltek volna a műsor készítői. Mert hiába áll vitán felül remekül a képernyő Ördögnek, s hiába hagyják el a szépséges műsorvezető száját épkézláb mondatok, ha jelenlétét félreismerhetetlenül körbelengi a steril érdektelenség. A játékosokhoz intézett szavai mintha egy vékonyka frázisgyűjteményből lennének kiolvasva és a fülére mondva, s a spontaneitásnak vagy éppen a motiváltságnak még az árnyéka sem sejlik fel a szavaiból. Igaz, maguk a játékosok és szurkoló hozzátartozóik sem tüntetnek szavaik keresetlenségével, méghozzá olyannyira nem, hogy megszólalásaikkal rendre az álrealityk amatőr színjátszásának elidegenítő regiszterét idézik. (Kimódoltnak ható dialógusok persze más vetélkedőkben is elénk jutnak, e műfaj hazai atyamestere pedig maga Gundel Takács Gábor.) Csoda-e hát, ha a nézőt mélyen hidegen hagyja, hogy vajon a kockában tébláboló Szabinak sikerül-e összenyernie a jamaicai esküvőre valót? Ennél bizony még az is jobban foglalkoztathatja a közönséget, hogy ugyan milyen ruhát is ölt majd magára másnap a modellküllemű játékmester! Ja, igaz, ugyanazt!
TV2, november 27.
