Hiszen ugyan mi lenne kifogásolható abban, ha az emberi ostobaság orgiáját ígérő műsor valóban ostobaságot ad? Mi több, mindjárt emeletes ostobaságot, merthogy a móka többszintes: a vetélkedőt rissz-rossz válaszaikkal eldöntő szőke és barna szoláriumladyket, agyongyúrt internetes sztárokat bátran butának ítélhetik az ugyancsak országos ismertséget áhító játékosok, akiket viszont a tévénézők tarthatnak reménytelenül prosztóknak, miközben a képernyő elé telepedő nézőket nyilvánvalóan a műsor készítői vélik hasznos hülyéknek. A képlet teljes, a kör bezárult, a csatorna csütörtök esténként igazán mindenki számára kínál lenéznivalót.
Az ellen tehát a korrektség jegyében oktalanság lenne ágálni, hogy a stúdió egyik kanapéján konszenzus alakulhat ki azzal kapcsolatban, miszerint hazánknak összesen tizenegy megyéje van, vagy az óceán lehet akár négyszáz kilométer mély is. A műsor ugyanis éppen erre vállalkozott, s vaskalapos értékőrző ókonzervatív, aki nem látja át a televíziós felfordult világ oly célirányos, zárt logikáját. Éppígy az is a mi „szórakoztatásunkat” szolgálja, hogy a mások butaságára tippelgető fiú- és lánycsapat tagjai olykor ilyeneket mondanak: „nem hiszem, hogy nagy megfejtést okozna”, „kijött az első videoklipe” (!). De már azon azért egy kicsit elcsodálkozhatunk, hogy a vetélkedőben a szellem napvilágát képviselő játékmester, a fölényes Kovács Áron bizony „Rosár-tesztről” beszél, s ha jobban odafigyelünk, valami egészen más is furcsának tűnhet. Méghozzá az, hogy a butaságok tekintélyes hányada őszintétlen, vagyis hogy itt rútul becsapják a közönséget: a buták ravaszul túlspilázzák önnön butaságukat. Az idei nyár nagy felfedezettje, Pumped Gabo például félreismerhetetlenül játssza az eszét – persze a szokottal ellenkező értelemben. A géppuskalábú izomember, aki odahagyta érettünk a melegpornó nemzetközi, de azért mégiscsak rétegközönségét, s most korunk VV Cristofeljének rangjára tör, ugyanis máskülönben nem kezdene mitológiai halandzsába a Nap és a Föld alapviszonya kapcsán, s persze az Anyám tyúkja második sora gyanánt se nyögné be az alábbi szellemességet: [„Ej mi a kő! tyúkanyó, kend”] „már megint kihagytad a lábnapot?”
Itt bizony a legrosszabb fajta, mórikáló jópofáskodást adnak a beígért őseredeti, lábon kihordott agyhalál helyett, s ez már a műsor saját, előtámadó jellegű filozófiája szerint se védhető, vagy pláne legitim cselekedet. Nagyon úgy fest, az általános megvetésre alapozott, körkörös lenézés igazi vesztesei még e faramuci belső logika világában is maguk a tévénézők. Mert ha az tán nem lenne elég megalázó, hogy ostobaságot kapnak műsor képében, a nézők ráadásul még azt is felismerhetik, hogy sötét emberek oly könnyen megvezethetőnek ítélik őket. Mert hát ilyen az Észbontók: nemcsak buta, gonosz is.
Viasat 3, október 29.
