Tévé

Játssza az eszét

Észbontók

Interaktív

„Támad a sötétség” – ezzel a műsorvezetői bejelentéssel indul a Viasat 3 jó alaposan beharangozott „műveletlenségi vetélkedője”, s ez a felütés elsőre lefegyverzően őszintének tetszik.

Hiszen ugyan mi lenne kifogásolható abban, ha az emberi ostobaság orgiáját ígérő műsor valóban ostobaságot ad? Mi több, mindjárt emeletes ostobaságot, merthogy a móka többszintes: a vetélkedőt rissz-rossz válaszaikkal eldöntő szőke és barna szoláriumladyket, agyongyúrt internetes sztárokat bátran butának ítélhetik az ugyancsak országos ismertséget áhító játékosok, akiket viszont a tévénézők tarthatnak reménytelenül prosztóknak, miközben a képernyő elé telepedő nézőket nyilvánvalóan a műsor készítői vélik hasznos hülyéknek. A képlet teljes, a kör bezárult, a csatorna csütörtök esténként igazán mindenki számára kínál lenéznivalót.

Az ellen tehát a korrektség jegyében oktalanság lenne ágálni, hogy a stúdió egyik kanapéján konszenzus alakulhat ki azzal kapcsolatban, miszerint hazánknak összesen tizenegy megyéje van, vagy az óceán lehet akár négyszáz kilométer mély is. A műsor ugyanis éppen erre vállalkozott, s vaskalapos értékőrző ókonzervatív, aki nem látja át a televíziós felfordult világ oly célirányos, zárt logikáját. Éppígy az is a mi „szórakoztatásunkat” szolgálja, hogy a mások butaságára tippelgető fiú- és lánycsapat tagjai olykor ilyeneket mondanak: „nem hiszem, hogy nagy megfejtést okozna”, „kijött az első videoklipe” (!). De már azon azért egy kicsit elcsodálkozhatunk, hogy a vetélkedőben a szellem napvilágát képviselő játékmester, a fölényes Kovács Áron bizony „Rosár-tesztről” beszél, s ha jobban odafigyelünk, valami egészen más is furcsának tűnhet. Méghozzá az, hogy a butaságok tekintélyes hányada őszintétlen, vagyis hogy itt rútul becsapják a közönséget: a buták ravaszul túlspilázzák önnön butaságukat. Az idei nyár nagy felfedezettje, Pumped Gabo például félreismerhetetlenül játssza az eszét – persze a szokottal ellenkező értelemben. A géppuskalábú izomember, aki odahagyta érettünk a melegpornó nemzetközi, de azért mégiscsak rétegközönségét, s most korunk VV Cristofeljének rangjára tör, ugyanis máskülönben nem kezdene mitológiai halandzsába a Nap és a Föld alapviszonya kapcsán, s persze az Anyám tyúkja második sora gyanánt se nyögné be az alábbi szellemességet: [„Ej mi a kő! tyúkanyó, kend”] „már megint kihagytad a lábnapot?”

Itt bizony a legrosszabb fajta, mórikáló jópofáskodást adnak a beígért őseredeti, lábon kihordott agyhalál helyett, s ez már a műsor saját, előtámadó jellegű filozófiája szerint se védhető, vagy pláne legitim cselekedet. Nagyon úgy fest, az általános megvetésre alapozott, körkörös lenézés igazi vesztesei még e faramuci belső logika világában is maguk a tévénézők. Mert ha az tán nem lenne elég megalázó, hogy ostobaságot kapnak műsor képében, a nézők ráadásul még azt is felismerhetik, hogy sötét emberek oly könnyen megvezethetőnek ítélik őket. Mert hát ilyen az Észbontók: nemcsak buta, gonosz is.

Viasat 3, október 29.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."