Tévé

Játssza az eszét

Észbontók

Interaktív

„Támad a sötétség” – ezzel a műsorvezetői bejelentéssel indul a Viasat 3 jó alaposan beharangozott „műveletlenségi vetélkedője”, s ez a felütés elsőre lefegyverzően őszintének tetszik.

Hiszen ugyan mi lenne kifogásolható abban, ha az emberi ostobaság orgiáját ígérő műsor valóban ostobaságot ad? Mi több, mindjárt emeletes ostobaságot, merthogy a móka többszintes: a vetélkedőt rissz-rossz válaszaikkal eldöntő szőke és barna szoláriumladyket, agyongyúrt internetes sztárokat bátran butának ítélhetik az ugyancsak országos ismertséget áhító játékosok, akiket viszont a tévénézők tarthatnak reménytelenül prosztóknak, miközben a képernyő elé telepedő nézőket nyilvánvalóan a műsor készítői vélik hasznos hülyéknek. A képlet teljes, a kör bezárult, a csatorna csütörtök esténként igazán mindenki számára kínál lenéznivalót.

Az ellen tehát a korrektség jegyében oktalanság lenne ágálni, hogy a stúdió egyik kanapéján konszenzus alakulhat ki azzal kapcsolatban, miszerint hazánknak összesen tizenegy megyéje van, vagy az óceán lehet akár négyszáz kilométer mély is. A műsor ugyanis éppen erre vállalkozott, s vaskalapos értékőrző ókonzervatív, aki nem látja át a televíziós felfordult világ oly célirányos, zárt logikáját. Éppígy az is a mi „szórakoztatásunkat” szolgálja, hogy a mások butaságára tippelgető fiú- és lánycsapat tagjai olykor ilyeneket mondanak: „nem hiszem, hogy nagy megfejtést okozna”, „kijött az első videoklipe” (!). De már azon azért egy kicsit elcsodálkozhatunk, hogy a vetélkedőben a szellem napvilágát képviselő játékmester, a fölényes Kovács Áron bizony „Rosár-tesztről” beszél, s ha jobban odafigyelünk, valami egészen más is furcsának tűnhet. Méghozzá az, hogy a butaságok tekintélyes hányada őszintétlen, vagyis hogy itt rútul becsapják a közönséget: a buták ravaszul túlspilázzák önnön butaságukat. Az idei nyár nagy felfedezettje, Pumped Gabo például félreismerhetetlenül játssza az eszét – persze a szokottal ellenkező értelemben. A géppuskalábú izomember, aki odahagyta érettünk a melegpornó nemzetközi, de azért mégiscsak rétegközönségét, s most korunk VV Cristofeljének rangjára tör, ugyanis máskülönben nem kezdene mitológiai halandzsába a Nap és a Föld alapviszonya kapcsán, s persze az Anyám tyúkja második sora gyanánt se nyögné be az alábbi szellemességet: [„Ej mi a kő! tyúkanyó, kend”] „már megint kihagytad a lábnapot?”

Itt bizony a legrosszabb fajta, mórikáló jópofáskodást adnak a beígért őseredeti, lábon kihordott agyhalál helyett, s ez már a műsor saját, előtámadó jellegű filozófiája szerint se védhető, vagy pláne legitim cselekedet. Nagyon úgy fest, az általános megvetésre alapozott, körkörös lenézés igazi vesztesei még e faramuci belső logika világában is maguk a tévénézők. Mert ha az tán nem lenne elég megalázó, hogy ostobaságot kapnak műsor képében, a nézők ráadásul még azt is felismerhetik, hogy sötét emberek oly könnyen megvezethetőnek ítélik őket. Mert hát ilyen az Észbontók: nemcsak buta, gonosz is.

Viasat 3, október 29.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.