Lemez

The Age of Puccini

Zene

A lemez, amelynek nem megvásárlására, vagyis kereken kimondva, bojkottjára maga a CD főhőse, Jonas Kaufmann szólította fel rajongóit közösségi oldalán: így vonulhat be a hangfelvételek történetébe az az áriaválogatás, amellyel a Decca „búcsúztatta” elszerződött tenor­sztárját. Mi azért persze így is örömünket lelhetjük a 2007 és 2010 között rögzített felvételek antológiájában, elvégre Kaufmann már ekkor is rendre mesternek bizonyult. Pompásan uralt tenorja, modulálókészsége, szövegkezelésének érzékenysége, személyiségének autoritása, kivételes énekesi intelligenciája mind-mind egészen lenyűgöző, s a verista áriák sorát hallva különösen érzékletessé válik a nagy német énekes talán legszebb erénye: a férfiszenvedély egész kisvilágának, minden szélsőségének nyílt kijátszása. Valamint két részletben, a Renée Fleminggel előadott Puccini-duettben (A fecskéből) és az Eva-Maria Westbroekkel énekelt Giordano-szerelmi kettősben (az Andrea Chénier legvégéről) Kaufmann hangjának és énekesi személyiségének simulékonysága, összeillő készsége ejtheti ámulatba a hallgatót. Ám hogy (vélt) negatívumot is említsünk: már e bő fél évtizedes áriafelvételeken is feltűnhet a tenor hajlandósága a hiperbensőséges mikro­fon­éneklésre, amely a meghittség és a személyesség túlhajtásával olykor már-már egyik-másik szám alapkarakterét veszélyezteti. Ez a modorosság, amely persze a fentebb elősorolt szép erények közvetlen leszármazottja, például különösen egyedivé – és problematikussá teszi Maurizio első áriáját (La dolcissima effigie) Cilea operájából, az Adriana Lecouvreurből: a túlárnyalás, a befelé éneklés érzetét keltő manierizmus minden más nagy tenorétól megkülönbözteti Kaufmann szám­indítását. Az énekesi hitel természetesen még így is imponáló, s az ilyesmi el is kél az olyan számok előadásakor (Ponchielli: Litvánok!), melyeket jószerint hírből se ismer a magát tájékozottnak vélő operabarát.

 

Decca, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.