Tévé

Ábel a rengeteg

A nő háromszor

Interaktív

Három nemzedék, három temperamentum, három karakteres személyiség közös csevegős műsora – első látásra valami ilyesmit ígér az ATV új életre keltett péntek esti programja, ám – mint oly sok más esetben is – az első látás igencsak megtévesztő.

Merthogy a reggeli televíziózás hajnalcsillagából mára esti mutatvánnyá előléptetett Ábel Anita mellett a valóságban legfeljebb társalkodónői szerep jut a másik két hölgynek: a műsorkészítés terén nagyobb múltú Endrei Juditnak meg a színészként és civil személyiségként egyaránt jóval érdekesebb Lorán Lenkének. Legfeljebb társalkodónői szerep, írtuk, hiszen a szélre és az elsődleges kameraálláson kívülre ültetett Endrei és Lorán szinte meg se szólal az egész adás alatt: Endrei legelső érdemi mondata például a műsor 30. percében hangzik fel, s a magas korát bájjal viselő Lorán Lenkéből is alig kap valamit a közönség.

Marad tehát Ábel Anita, jóllehet ő a felszíni kamerarutinon túl nemigen mutat föl interjúkészítői erényeket. „Ez minek volt az oka?” – kutyulja össze az egyik alapkérdését (ennek mi volt az oka?), s miközben a beszélgetéseket rendre a bizalmaskodás meg az összerötyögés felé tereli, szinte soha nem érzékeltet valódi empátiát, ráhangolódást. Zavarbaejtően kacskaringós, akár egy teljes percen is túlterjeszkedő kérdései sokszor állításokba torkollnak, vagy ami még rosszabb, saját életből vett párhuzamok kifejtésének terepévé válnak. „Téged az viselt meg…” – fejti meg például Rippel „Feri” életproblémáját, melyre a vélelmezett infarktusa után „egyfolytában 16 órát” futó artista rögvest így kezdheti válaszát: „Engem nem viselt meg semmi.” Amikor pedig Ábel arra a méltán sokakat foglalkoztató kérdésre keresi a választ, vajon Szinetár Dóra miért templomban esküdött örök hűséget jelenlegi, harmadik férjének, akkor késedelem nélkül felidézi, hogy saját, ugyancsak templomban megszentelt házasságának nehezebb pillanataiban: „nagyon sokszor eszembe jut a mondat: boldogságban, boldogtalanságban (!)…”

A műsor egyetlen ponton élénkül meg igazán, amikor az egykori megasztáros interjúalany, Szíj Melinda a média manipulált és hazug voltát kezdi emlegetni. Ábel itt hamar hatékony védőállást vesz fel, s e szakaszban jellemző módon még Endrei Judit legelső megszólalására is sor kerülhet, persze ugyancsak a média védelmében. Pedig hát a bulvármédia manipulatív működésére ez az adás is kínált érzékletes példát: Szinetár Dóra mondatainak félrevezető előzetes tálalásával. Az előző házasságáról és volt férjéről, Bereczki Zoltánról néhány tapintatos, gondosan kimért mondatot megfogalmazó Szinetár Dóra megszólalásait ugyanis az ajánlókban s az adást megelőző nap bulvársajtójában sikerült a valóságosnál sokkalta sértettebbnek és vádolóbbnak sejtetni. Jóllehet döntően ez az interjú is az ábeli lényeglátás és bennfentes tájékozottság jegyében zajlott, a (barát)női együttérzés meg a kor- és pályatársi közös tapasztalatok hangsúlyozásával. S persze efféle szabatos kérdésekkel: „A nemeket hogyan raktad el?”

ATV, november 13.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.