Színház

Boszorkánykonyha

L. Frank Baum: Óz, a csodák csodája

Színház

Gyerekdarab, zenés darab, s hozzá ráadásul egy örökzöld filmklasszikusból adaptálva: az Ózra mindig lesz közönség, igazán megéri hát időről időre elővenni. A Vígszínház épp ezt teszi, hiszen az 1991-től futó hosszú és oly sikeres széria nyomában most újra bemutatta a sárgaköves út, a Smaragdváros meg a rubinpiros cipő meséjét, ezúttal Marton László rendezésében.

Az új előadás már a bemutató estéjén formásnak és kellemesnek bizonyult, bár a közönség 12 évnél valamelyest idősebb felében könnyen támadhatott némi hiányérzet az új Óz láttán – és hallatán. Mert ha túl is tesszük magunkat azon a bökkenőn, hogy egy zenés darab zenei alapja és kórusrészei felvételről szólnak, azért az így is váltig alapkövetelmény marad, hogy az a néhány „itt és most” éneklő színész profin uralja – amúgy igen szerény vokális követelményeket támasztó – szólamát. Nem így történt: a legtöbb szám megszólaltatása az eleve problematikus magyar színészéneklés átlagát is inkább csak közelítette, s ez még egy drukkal teljes bemutatón is picit kevés. Pláne, hogy valami hasonló történt a szerepformálás terén is: mintha Dorothy és társai még csak most keltek volna útra a nagy Ózhoz, hogy alapos szerep­instrukciókat kérjenek tőle. Így aztán Szilágyi Csenge Dorothy-alakítása egyelőre a becsületes fáradozásért méltatható, Csapó Attila Macskákból eredeztetett Gyáva oroszlánja pedig példás igyekezettel fintorog, de figurát mégis leginkább a Bádogembert játszó Wunderlich József teremt, akinek fémarca meglepő rokonságot mutat Buster Keaton hajdani faarcával.

A bemutató estéjén ott ült a nézőtéren az 1991-es produkció több szereplője, s ketten a színpadon is bizonyították és biztosították a folytonosságot: Kútvölgyi Erzsébet és Tahi Tóth László. Kútvölgyi ráadásul eredeti kettős szerepét, azaz Miss Gultchot és a gonosz Nyugati Boszorkányt játszotta – félreismerhetetlen színészi nagyságot jelezve. Boszorkánykonyhai magánszáma több volt, mint parádés betét, és több volt, mint a tiszta intonációjú, szép énekhang első felbukkanása az előadásban: a színészi jelenlét, a bohócvér és a közönséggel való összhangteremtés varázslata vált valósággá e röpke pár percben. Sajnálhattuk is, hogy a Nyugati Boszorkány kisvártatva eltűnt a süllyesztőben, s még inkább sajnálhatjuk azt, hogy Kútvölgyi Erzsébet színészi rangja és foglalkoztatottságának mértéke nyilvánvalóan nem áll arányban egymással.

Tahi Tóth László megható esettsége, Lukács Sándor öreglegényes bája és Hegyi Barbara tündérmosolyú unalma mellett okvetlenül feltűnt még Kentaur impozáns és lejtős forgójával a Kansasra lecsapó tornádót is megidéző színpadképe. S persze feltűntek a bábok és a bábosok is (bábrendező: Ellinger Edina, bábtervező: Hoffer Károly), akik már most tökéletesen kitöltik a maguk helyét és szerepét az előadásban, a gyermek- és felnőttközönség közös örömére. Ahogyan tökéletesen ura már a maga szerepének az az eleven kiskutya is, amelyik Totóként bújik meg kosárban, és fut keresztül a színpadon egy őstehetség természetességével.

Vígszínház, október 31.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."