Koncert

Pannon Filharmonikusok

Zene

Két slágerszám között egy kuriózum – ezt a receptet követte Bogányi Tibor együttesének Bécsi sorsok fantázianevű koncertszendvicse, a középpontban Erich Wolfgang Korngold Hegedűversenyével. Korngold igazán a szerencse (valamint egy nagy befolyású bécsi zenekritikus) fia volt, ám a huszadik századi történelem rendszerint még a szerencse fiait is üldözőbe vette: az Anschluss után Korngold Amerikában, közelebbről Hollywoodban talált új otthonra. Hollywoodnak van némi köze az 1947-ben bemutatott Hegedűversenyhez is, hiszen annak főtémái mind felbukkantak már Korngold korábbi amerikai filmzenéiben. E filmzenés jelleget tette ­élményszerűvé a Panon Filharmonikusok játéka. A minden pillanatában hatásos, elsőre töménynek tűnő, ám igazából könnyű fajsúlyú versenymű ravaszkás virtuozitását Benjamin Schmid vitte diadalra: üdítően önreflexív személyisége a játékán is remekül érződött, s ez különösen hiteles pódiumszemélyiségnek mutatta a Korngoldhoz hasonlóan ugyancsak bécsi születésű hegedűst. Ilyesféle póztalan hitelességről Bogányi Tiborról szólván már nemigen beszélhetünk: a III. Leonóra-nyitány vezénylése során bemutatott, a fiatal Latabár Kálmánt idéző táncszáma tán még csupán e sorok íróját zavarta, azonban a Sorsszimfónia zárótételében egy-egy öncélú látványmozdulatával már a saját zenekarát is sikerült zavarba hoznia. Pedig a pécsi szimfonikus együttes jó formát hallatott, s habár a rezes szekció nem minden tagjának volt egyforma szerencséje ezen az estén (s a szimfónia nagy pizzicatoszakasza se bizonyult teljességgel hibátlan összhangúnak), játékuk szerethető és eleven V. szimfóniát hívott életre. S persze Bogányinak is akadt azért imponáló pillanata: amikor egyszerre kollegiális és dévaj gesztust gyakorolva, kölcsöncsellón kísérte a ráadásként Kurt Weill Youkaliját elhegedülő vendégszólistát.

Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, november 20.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.