László Ferenc

Ha a latin szentenciák ismerői megrögzötten másképp tudják is, azért persze már régóta a televízió az élet tanítómestere. Divattippektől a valóságshow-k érintkezési etikettjéig, a csillagjegyek sorsdöntő jelentőségének sulykolásától a tiszta énekhang fogalmának viszonylagosságáig szinte minden tárgyban oktat minket a tévé, csak győzzük figyelemmel.

„Az akaraterő olyan, mint a hit. Vagy van, vagy nincs” – írta 1969-es naplójában Balczó András. A most 75 éves öttusázónak mindkettő megadatott.

"Ha valaki a Rózsadombon kényszerül villát venni, annak az élete csőstül megváltozik: a Rolls Royce szervíz [sic!] egy rablás, a vörös kaviár méregdrága, a Dom Perignon pezsgő borsos..." - olvasható a szöveg a kis műsorlapon, alighanem annak érzékeltetésére, miről is nem szól majd a Mohácsi testvérek Hippolytja, amely az alkotók gyakorlatának megfelelően ezúttal is kiadós alcímmel lett megajándékozva: ...avagy a nagypolgári villa mellé jár az ezüst kiskanál.

Éneklés, színház meg tévé, bulvár és tehetséggondozás - Szulák Andreával a Ghost című musical két operettszínházi próbája közben beszélgettünk.

Mondjon bárki bármit, beszélgetni nehéz, pláne a tévében: oldottan és érdekesen, magvasan és szórakoztatóan, s hozzá adásról adásra tartva egyfajta stabil nívót. Mindez rendszerint nem is jön össze, s így azután a jó beszélgetős műsor ritkább a hazai televíziók programján, mint az önálló gondolatokkal előálló hírolvasó, a valódi életművel rendelkező zsűritag vagy mint egy reality zuhanyzós villantás és reggeli hányásjelenet nélkül.

A Minótaurosz megölése után Krétáról menekülő Thészeusz Naxosz szigetén rútul otthagyta a neki oly értékes segítséget nyújtó Ariadnét - a görög mitológia e mozzanatát az operaház májusi bemutatója eleveníthette fel számunkra.

Ingyenes operafelvonások a köztereken és magyar ősbemutatók a Miskolci Nemzeti Színházban - ez a kettős irány vált érzékletessé a Bartók Plusz Operafesztivál új vezetésének (fesztiváligazgató: Kesselyák Gergely) második évében, s gusztus dolga, hogy ezt többnek vagy kevesebbnek véljük-e a megelőző esztendők gyakorlatánál, amely a tematikus rendezés és a kelet-közép-európai vendégjárás vezérelveit követte.

Három televíziós csatorna közvetítése, valamint szabadtéri kivetítés a Bazilika előtti téren - nem kétséges, a közszolgálati média által megtámogatott operaház megadta a módját a nagy szoprán ünneplésének és a hetvenedik születésnapot két nappal megelőző gálának.

Az embernek sokszor az a benyomása, hogy a rendezők tekintélyes hányada úgy kezeli az operát, mint a kéretlenül megajándékozott a felesleges vázát. No, ezt most hova helyezzem? - kérdezik önmaguktól itt is, ott is, hogy aztán végül feltegyék a dísztárgyat egy félreeső szekrény tetejére, a dalmű cselekményét pedig áthelyezzék Mussolini Olaszországába vagy a prekolumbián Mexikóba.

"Mikor, milyen módon és hova jutunk, ha távozunk a Földről, és mi van az Élet után... Titkok... rejtélyek... találgatások..." - a műsorlap szövege a végső titkok feszegetését ígérte a Ghost egészen friss, 2011-es musicalváltozatának hazai bemutatója előtt, ám aligha tévedünk nagyot, ha megkockáztatjuk: nem ez garantálja a londoni West Enden számottevő, míg a Broadway-n mérsékelt sikert aratott musical hosszú budapesti szériáját.

A végzetes német nacionalizmus és a "harsogó idegengyűlölet" emblematikus operája, illetve Richard Wagner leginkább szerethető műve - alighanem ez a két, egymással olykor összekapcsolódó-összeérő nézet alkotja A nürnbergi mesterdalnokokról megfogalmazott vélemények két szélső pontját.