Méltán, hiszen Marton Éva valóban rendkívüli egyénisége a közelmúlt operatörténetének: egy igazi világraszóló díva és tényleges hangnagybirtokos, aki még ezen a gálán is hallatott valamit vokális személyiségének túláradásából. Őt ünnepelte hát az operaház főigazgatóstól és zeneakadémiai rektorostól, ám némiképp meglepő módon a dalszínházi társulat vezető művészeinek távollétében, amire tán még a most zajló japáni turné sem ad igazán magyarázatot. Helyettük Marton Éva zeneakadémiai tanszékvezető néhány korábbi, feltörekvő tehetségű növendéke, két balett-táncos és legfőként két operai világnagyság köszöntötte a művésznőt: a 76 esztendős Grace Bumbry és napjaink legelső tenorja, Jonas Kaufmann. Nem vitás, az utóbbi operaénekes három számra kiterjedő budapesti debütálása tette már jó előre izgalmassá ezt a gálát, s a 43 éves Kaufmann nem is okozott csalódást, elvégre az eddig távolról csodált hang sötét-fedett árnyalatában is váltig diadalmasnak bizonyult francia poétaként (Andrea Chénier) megszólalva csakúgy, mint Grál-lovag (Lohengrin) gyanánt. Grace Bumbry jelenléte pedig, ne kerteljünk, megindító volt, s nem elsősorban az idős hölgy láthatóan elnehezült mozgása miatt, hanem búcsúzófélben lévő pódiumlényének fájdalmas szépsége révén, amely még az e helyütt szokatlanul ható My Way előadását is beragyogta. Kettejük mellett Orendt Gyula és Pataki Potyók Dániel Szabadságkettőse, Rácz Rita Zerbinettája, Vörös Szilvia Ebolija, valamint "kovács Szilveszter házigazdai szalonkabátja keltett megérdemelt feltűnést ezen a tomboló ünnepléstől kísért gálaesten.
Magyar Állami Operaház, június 16.
