Tévé

Hölgyek levendulában

Ridikül

Interaktív

Mondjon bárki bármit, beszélgetni nehéz, pláne a tévében: oldottan és érdekesen, magvasan és szórakoztatóan, s hozzá adásról adásra tartva egyfajta stabil nívót. Mindez rendszerint nem is jön össze, s így azután a jó beszélgetős műsor ritkább a hazai televíziók programján, mint az önálló gondolatokkal előálló hírolvasó, a valódi életművel rendelkező zsűritag vagy mint egy reality zuhanyzós villantás és reggeli hányásjelenet nélkül.

Újabban a csatornakeringőjének során a közszolgálati adókra visszasasszézott Jakupcsek Gabriella próbálkozik a műfajjal: napi rendszerességgel, úgynevezett női talkshow-t vezetve, alulmotivált stúdióközönség előtt, s a vonásokat felpuhító fényszűrők jótékony gondoskodása közepette. Most éppen a "főváros vagy vidék?" témáját körülülve, Bencze Ilonával, Bordán Irénnel, Rost Andreával, valamint a palóc tájszólás Brachfeld Siegfriedjével, a meteorológus Reisz Andrással. "Én antagonisztikus ellentétben állok a főzelékkel" (Rost), "nem is igazán volt még akkor orvos" (Bordán) - sorjáznak az "érdekes" jelzővel rendre merészen visszaélő megszólalások, amelyek amúgy következetesen a vidék mellett érvelnek. Ott vannak virágok, illatok, vonatok (ezek Reisz András révén menet közben majdnem a beszélgetés főtémájává gördülnek elő), s van még hegy és cica is, éppen csak az esti harangszót és a gólyakelepelést nem méltatják a vendégek meg a tősgyökeres pesti műsorvezető, aki egyetemi végzettségét bizonyítandó futólag és mellesleg még az urbánus és a vidéki (!) írók vitáit is felemlíti.

Akárha egy 19. századi népszínmű vagy egy Szabolcska Mihály-vers faluképe tárulna elénk a romlatlan vidékkel, ahol bezzeg még van bizalom, ahol akár pénz nélkül is odaadnák az árut a kisboltban a mesélőknek. A szolid valóságismerettel rendelkező néző kissé meglepve hallgatja mindezt, igaz, magában azt a mellékkérdést is felteheti, hogy a többször emlegetett Budaörs voltaképpen vidék-e egyáltalán. A lényeg persze az, hogy vidéken hál' istennek még rendben mennek a dolgok, s egyébiránt ugyanez a civil tapasztalatokra rácáfoló, de igen megnyugtató, valóságidegen kedélyesség jellemzi a műsor egyéb adásait is. Mondjuk, például azt a másik adást, amelyben művész szülők művész gyermekeit következetesen a "volt hátrányod abból, hogy a papád/mamád is...?" kérdésével szorította sarokba Jakupcsek Gabriella, a valamelyest talán kézenfekvőbb, bár kétségkívül kevésbé cukros "volt-e előnyöd abból...?" fölvetés helyett.

Visszatérve a képzeletbeli vidéket ünneplő műsorhoz, a meteorológus és köztévés üdvöske, Reisz András sajnos nem érte be szülőföldje és a mozdonyok méltatásával. Merthogy Budapestről és egyáltalán a nagyvárosokról is volt néhány keresetlen szava. "Nem azért születtünk, hogy egy város közepén éljünk" - osztotta meg nézetét az őt lelkesen hallgató hölgyekkel, majd hozzátette: "az emberi értékeket itt nem lehet megtartani". Túlságosan hálás tromf lenne megcáfolni ezt az állítást, így inkább nagyvonalúan támogassuk meg egy segédérvvel a palóc fiatalember vélekedését: ugye-ugye, ilyen tévéműsorok is csak Budapesten készülhetnek.

M1, június 26.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.