Tévé

Hölgyek levendulában

Ridikül

Interaktív

Mondjon bárki bármit, beszélgetni nehéz, pláne a tévében: oldottan és érdekesen, magvasan és szórakoztatóan, s hozzá adásról adásra tartva egyfajta stabil nívót. Mindez rendszerint nem is jön össze, s így azután a jó beszélgetős műsor ritkább a hazai televíziók programján, mint az önálló gondolatokkal előálló hírolvasó, a valódi életművel rendelkező zsűritag vagy mint egy reality zuhanyzós villantás és reggeli hányásjelenet nélkül.

Újabban a csatornakeringőjének során a közszolgálati adókra visszasasszézott Jakupcsek Gabriella próbálkozik a műfajjal: napi rendszerességgel, úgynevezett női talkshow-t vezetve, alulmotivált stúdióközönség előtt, s a vonásokat felpuhító fényszűrők jótékony gondoskodása közepette. Most éppen a "főváros vagy vidék?" témáját körülülve, Bencze Ilonával, Bordán Irénnel, Rost Andreával, valamint a palóc tájszólás Brachfeld Siegfriedjével, a meteorológus Reisz Andrással. "Én antagonisztikus ellentétben állok a főzelékkel" (Rost), "nem is igazán volt még akkor orvos" (Bordán) - sorjáznak az "érdekes" jelzővel rendre merészen visszaélő megszólalások, amelyek amúgy következetesen a vidék mellett érvelnek. Ott vannak virágok, illatok, vonatok (ezek Reisz András révén menet közben majdnem a beszélgetés főtémájává gördülnek elő), s van még hegy és cica is, éppen csak az esti harangszót és a gólyakelepelést nem méltatják a vendégek meg a tősgyökeres pesti műsorvezető, aki egyetemi végzettségét bizonyítandó futólag és mellesleg még az urbánus és a vidéki (!) írók vitáit is felemlíti.

Akárha egy 19. századi népszínmű vagy egy Szabolcska Mihály-vers faluképe tárulna elénk a romlatlan vidékkel, ahol bezzeg még van bizalom, ahol akár pénz nélkül is odaadnák az árut a kisboltban a mesélőknek. A szolid valóságismerettel rendelkező néző kissé meglepve hallgatja mindezt, igaz, magában azt a mellékkérdést is felteheti, hogy a többször emlegetett Budaörs voltaképpen vidék-e egyáltalán. A lényeg persze az, hogy vidéken hál' istennek még rendben mennek a dolgok, s egyébiránt ugyanez a civil tapasztalatokra rácáfoló, de igen megnyugtató, valóságidegen kedélyesség jellemzi a műsor egyéb adásait is. Mondjuk, például azt a másik adást, amelyben művész szülők művész gyermekeit következetesen a "volt hátrányod abból, hogy a papád/mamád is...?" kérdésével szorította sarokba Jakupcsek Gabriella, a valamelyest talán kézenfekvőbb, bár kétségkívül kevésbé cukros "volt-e előnyöd abból...?" fölvetés helyett.

Visszatérve a képzeletbeli vidéket ünneplő műsorhoz, a meteorológus és köztévés üdvöske, Reisz András sajnos nem érte be szülőföldje és a mozdonyok méltatásával. Merthogy Budapestről és egyáltalán a nagyvárosokról is volt néhány keresetlen szava. "Nem azért születtünk, hogy egy város közepén éljünk" - osztotta meg nézetét az őt lelkesen hallgató hölgyekkel, majd hozzátette: "az emberi értékeket itt nem lehet megtartani". Túlságosan hálás tromf lenne megcáfolni ezt az állítást, így inkább nagyvonalúan támogassuk meg egy segédérvvel a palóc fiatalember vélekedését: ugye-ugye, ilyen tévéműsorok is csak Budapesten készülhetnek.

M1, június 26.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.