Tévé

Hölgyek levendulában

Ridikül

Interaktív

Mondjon bárki bármit, beszélgetni nehéz, pláne a tévében: oldottan és érdekesen, magvasan és szórakoztatóan, s hozzá adásról adásra tartva egyfajta stabil nívót. Mindez rendszerint nem is jön össze, s így azután a jó beszélgetős műsor ritkább a hazai televíziók programján, mint az önálló gondolatokkal előálló hírolvasó, a valódi életművel rendelkező zsűritag vagy mint egy reality zuhanyzós villantás és reggeli hányásjelenet nélkül.

Újabban a csatornakeringőjének során a közszolgálati adókra visszasasszézott Jakupcsek Gabriella próbálkozik a műfajjal: napi rendszerességgel, úgynevezett női talkshow-t vezetve, alulmotivált stúdióközönség előtt, s a vonásokat felpuhító fényszűrők jótékony gondoskodása közepette. Most éppen a "főváros vagy vidék?" témáját körülülve, Bencze Ilonával, Bordán Irénnel, Rost Andreával, valamint a palóc tájszólás Brachfeld Siegfriedjével, a meteorológus Reisz Andrással. "Én antagonisztikus ellentétben állok a főzelékkel" (Rost), "nem is igazán volt még akkor orvos" (Bordán) - sorjáznak az "érdekes" jelzővel rendre merészen visszaélő megszólalások, amelyek amúgy következetesen a vidék mellett érvelnek. Ott vannak virágok, illatok, vonatok (ezek Reisz András révén menet közben majdnem a beszélgetés főtémájává gördülnek elő), s van még hegy és cica is, éppen csak az esti harangszót és a gólyakelepelést nem méltatják a vendégek meg a tősgyökeres pesti műsorvezető, aki egyetemi végzettségét bizonyítandó futólag és mellesleg még az urbánus és a vidéki (!) írók vitáit is felemlíti.

Akárha egy 19. századi népszínmű vagy egy Szabolcska Mihály-vers faluképe tárulna elénk a romlatlan vidékkel, ahol bezzeg még van bizalom, ahol akár pénz nélkül is odaadnák az árut a kisboltban a mesélőknek. A szolid valóságismerettel rendelkező néző kissé meglepve hallgatja mindezt, igaz, magában azt a mellékkérdést is felteheti, hogy a többször emlegetett Budaörs voltaképpen vidék-e egyáltalán. A lényeg persze az, hogy vidéken hál' istennek még rendben mennek a dolgok, s egyébiránt ugyanez a civil tapasztalatokra rácáfoló, de igen megnyugtató, valóságidegen kedélyesség jellemzi a műsor egyéb adásait is. Mondjuk, például azt a másik adást, amelyben művész szülők művész gyermekeit következetesen a "volt hátrányod abból, hogy a papád/mamád is...?" kérdésével szorította sarokba Jakupcsek Gabriella, a valamelyest talán kézenfekvőbb, bár kétségkívül kevésbé cukros "volt-e előnyöd abból...?" fölvetés helyett.

Visszatérve a képzeletbeli vidéket ünneplő műsorhoz, a meteorológus és köztévés üdvöske, Reisz András sajnos nem érte be szülőföldje és a mozdonyok méltatásával. Merthogy Budapestről és egyáltalán a nagyvárosokról is volt néhány keresetlen szava. "Nem azért születtünk, hogy egy város közepén éljünk" - osztotta meg nézetét az őt lelkesen hallgató hölgyekkel, majd hozzátette: "az emberi értékeket itt nem lehet megtartani". Túlságosan hálás tromf lenne megcáfolni ezt az állítást, így inkább nagyvonalúan támogassuk meg egy segédérvvel a palóc fiatalember vélekedését: ugye-ugye, ilyen tévéműsorok is csak Budapesten készülhetnek.

M1, június 26.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.