A küldetéses ember / Az öttusázó magányossága

Balczó András 75 éves

Belpol

„Az akaraterő olyan, mint a hit. Vagy van, vagy nincs” – írta 1969-es naplójában Balczó András. A most 75 éves öttusázónak mindkettő megadatott.

Az 1969-es budapesti világbajnokságon harmincezer ember szurkolt érte a verseny ötödik napján, a pesthidegkúti repülőtéren, s százak futottak vele és körülötte – lelkesedésükkel támogatni a bajnokot. Ötödik és egyben utolsó egyéni világbajnoksága igazolni látszott Balczó megannyi hittel vallott meggyőződését: egyén és közösség erőt adó kapcsolatáról, a sportban kristálytisztán megnyilvánuló igazságról, a „meghaladni önmagunkat” magasabb parancsáról. Azután 1972-ben, a müncheni olimpián végre az egyéni olimpiai bajnokság is sikerült neki, tizenkét évi várakozás után, a kitartás diadala gyanánt.

false

 

Fotó: Máthé Zoltán/MTI

1960-ban nagy esélyesként csúszott le a dobogóról, 1964-ben egy felfújt óracsempészési ügy tartotta távol a tokiói olimpiától, az 1968-as mexikóvárosi olimpián pedig mindössze 11 ponttal (4964-4953) maradt el a győztes svédtől. Közben persze nyert minden mást: két olimpiai aranyat csapatban, az öt egyéni mellé másik öt világbajnoki aranyat a magyar csapat húzóembereként, s 15 magyar bajnoki címet, melyek között még egy egyéni párbajtőrbajnokság is ott találtatott.

A nagy sportoló azonban mindeme sikerek révén még bizonnyal nem vált volna magától értetődően a korszak egyszerre emblematikus és enigmatikus alakjává. Balczónak már régóta legendája volt, ám külön- és magában állása, rendszeridegen küldetéstudata Kósa Ferenc 1977 tavaszán bemutatott portréfilmjéből, a Küldetésből vált felkavaróan nyilvánvalóvá a nagyközönség számára. A nyíregyházi evangélikus lelkész fia a protestáns etika erősen egyénített, sportra és életre, önmagára és a világra egyaránt következetesen érvényesített gyakorlatát beszélte ki és tette érzékletessé ebben a remek filmben, s ennek imponáló hatása alól jobbára azok a nézők sem vonhatták ki magukat, akiktől a vallásos hit és a követelő missziós tudat éppúgy távol állt, mint a késő Kádár-kor erkölcsi szempontokat kiiktató, „gyakorlatias” világa.

Balczó példája hitelességében imponált, ám követésre nemigen csábított, s ez a tény nagycsaládjának körén túl magányosnak mutatta a visszavonult sportembert. Az öttusa világában nem tartottak igényt a szakértelmére, politikai és erkölcsi elvárásainak egyetlen rendszer sem kívánt megfelelni, s kapott bár Munka Érdemrend arany fokozatát vagy Magyar Örökség-díjat, a mindenkori hatalom számára Balczó sosem volt kényelmesen ünnepelhető szoboralak. Személyes meggyőződés dolga, hogy követendőnek vagy akár csak rokonszenvesnek véljük-e Balczó útját – kívül a sport kicsiny, és „laboratóriumi tisztaságúnak” még így sem látszó körén. A most 75 éves Balczó András rég maga sem remél már ilyen győzelmet: „Miért lenne a nyerés az én járandóságom? Csalódtam magamban, megbocsátottam magamnak, kevesebb vagyok, mint gondoltam, ti se gondoljatok többnek. Csak ennyi vagyok, jó, hogy rájöttem erre.”

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.