Tévé

Iskolatévé

Veled is megtörténhet

Film

Ha a latin szentenciák ismerői megrögzötten másképp tudják is, azért persze már régóta a televízió az élet tanítómestere. Divattippektől a valóságshow-k érintkezési etikettjéig, a csillagjegyek sorsdöntő jelentőségének sulykolásától a tiszta énekhang fogalmának viszonylagosságáig szinte minden tárgyban oktat minket a tévé, csak győzzük figyelemmel.

Legújabban azonban a kereskedelmi csatornák a mindennapi élet veszélyzónáira is kiterjesztették pedagógiai ténykedésüket, immár valóságos életproblémák didaktikus feldolgozására is vállalkozva. Ilyen, alaposan kidolgozott óravázlat nyomán haladó műsor a Tv2 dramatikus sorozata is, amely a múlt hétfőn éppenséggel a nőbántalmazás, a családon belüli erőszak minden kétséget kizáróan aktuális, sőt fájdalmasan égető kérdését ígérte körüljárni.

A történet középpontjában Tárnoki Tünde doktornő áll, aki azt sejtve, hogy egyik páciensének sérüléseit a férj verése okozta, magánnyomozásba kezd. Érintettsége személyes, merthogy első házasságában maga is elszenvedője volt hasonló bántalmazásoknak, ám "a 38 éves doktornő" (ahogyan az akkurátus narrátori szöveg minden harmadik alkalommal hivatkozik a főszereplőre) ma már boldogan él második férje oldalán. Erről a boldogságról, akárcsak a cselekmény gerincét alkotó nyomozás minden egyes mozzanatáról a kamera elé beültetve is vall, s talán hogy jobban meggyőződhessünk tanultságáról, szavait sorról sorra haladva olvassa le a vélelmezett súgógépről. Már-már hitelességi szeplőcskét emlegetnénk az Erőss Pál-féle, néhai Jogi esetek nyomdokán haladó műsorral kapcsolatban, ha ennél nagyobb bakik nem zavarnák meg elmerülésünket a történetben. Hogy a szereplők "távolságtartást" emlegetnek, s hogy a sztorit lezáró összegzésben a doktornő mindjárt arról számolhat be, hogy az erőszakos férjet "örökre eltiltották" a gyermekétől ("Tárnoki Tünde elégedett"), az még hagyján! De az már a forgatókönyv-írói valóságismeret zéruspontjáról árulkodik, hogy a cselekmény kulcsproblémájává ez a sarkalatos kérdés válik: hogyan tudta meg betegének címét az orvosnő? Kileste az adatbázisból, vallja be Tünde, s ugyanezt fogalmazza meg vád formájában Tünde főnöke is, jóllehet, mi, nézők már a legelején a szemtanúi lehettünk annak, amint az orvosi hivatását lelkiismeretesen gyakorló hölgy egy receptet ad át sorstársának: vélhetően kitöltött receptet, névvel és lakcímmel, de talán még tajszámmal is, ha nagyon szőrszálhasogatóak akarunk lenni.

S mégsem ezek a szembeötlő hibák a legzavaróbbak, s még csak nem is a történet erőltetett mozzanatai, hiszen tudjuk, az életben olykor ennél sokkalta erőltetettebb ötletekkel is bátran előhozakodnak (lásd: vak komondor). Hanem egy halálosan komoly társadalmi probléma szappanoperásítása, a nyilvánvaló irtózás attól, hogy az élet éles-szögletes valósága megjelenjen az iskolatévé adásában. Így aztán marad a lekerekítés, a képi világ és a nyelvi regiszterek teljes kilúgozása: IKEA-bútorokkal és a Szomszédokból kölcsönzött részeg családfővel, téli spanyol úttal és kétszeres záróidillel. Ahogyan azt Tünde elképzeli!

Tv2, július 8.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.