Karafiáth Orsolya

Karafiáth Orsolya írása egy új könyvről.

„Lökjön meg!” – kéri a hintán  ülő, félig már felnőtt Andrée Sylvie-t. 

Karafiáth Orsolya írása egy megrázó olasz regényről.

Az első járványhullám New Yorkja: sülnek a banánkenyerek, mindenki a gépekre tapad, valahogy el kell ütni az időt. 

Akinek saját művészi ambíciói vannak, nem éri meg nagy íróhoz feleségül menni; aki mégis így tesz, még a saját életéről szóló regényben is csak másodhegedűs lehet – jó esetben.

Amikor Fodor Tamás 1972-ben megkérdezte a XI. kerületi agitpropost, hogy mégis, mi bajuk az előadásaikkal, a káder így felelt: „Ki beszél itt előadásokról?” Egyszerűen nem tűrhetnek meg idegen testet a szervezetben, mert az gyulladást okoz.

Legtöbben az íróportréiról ismerik. Megörökítette a szigligeti Alkotóház mára már nem létező világát, majd a szombathelyi Weöres Sándor Színházban lelt otthonra. A Képpel/írott/színház című albumának második, bővített kiadásáról beszélgettünk, és arról, hogy lehet-e közelebb hozni egy-egy képpel a teljes személyiséget.

Csillapíthatatlanul szomjazzák a végtelent címmel jelent meg Gát János Reigl Judittal folytatott beszélgetéseiből írt könyve, amelyet a világhírű festő utolsó rajzaival illusztrált. Ez adta az alkalmat, hogy Reigl New York-i galeristájával és jó barátjával a nemrég elhunyt művészre emlékezzünk.

Karafiáth Orsolya írása a Nick Hornby legújabbról.