Visszhang: könyv

Doron Rabinovici: A földönkívüliek

Visszhang

„Ha nem zabálsz, megzabálnak” – veti oda a kivételezett raboknak a táborparancsnok.

A többség vele tart. Négyszemközt persze mindenki borzalmasnak tartja a láger körülményeit, iszonyatos dolognak az emberevést, de ha nincs mit tenni, akkor nincs mit tenni. Ez az ára a túlélésnek. A Földre ugyanis megérkeztek a földönkívüliek, akik semmi mást nem kérnek a békességért cserébe, csak azt, hogy emberhússal tömhessék bendőjüket. Még senki nem látta ugyan az idegeneket, de a média harsog, a pánik terjed, a városban elszabadulnak az indulatok. A főhős Sol maga is a médiában dolgozik, egy jelentéktelen site-nál, amely először ül fel az alienvonatra, s ők szervezhetik meg azt az országos vetélkedőt, amelynek győztese busás vagyon birtokosává, vesztese pedig asztali csemegévé válik.

A könyv első fele tényleg magával ragadó, csavarodunk bele mi is Sollal az egyre abszurdabbá és sötétebbé váló történetbe. Gyomorszorítóan pontosak a helyzet- és jellemrajzok, sivár képet kapunk az ember működéséről. Aztán valami megbillen. Mintha a szerző (akinek ez az első magyarul megjelent regénye) elbizonytalanodna ötlete és ábrázolása erejében, és ki akarna csikarni olyan mélységeket, amekkorákat nem érhet el. A táborjelenetben mintha egy másik regénybe csöppennénk, egy náci haláltáborban játszódóba, amitől kínosan szájbarágós lesz az egész. Mi csináltuk, mondja a könyv, és ezt megértettük volna a didaktikus (és túl hosszú) végjáték nélkül is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.