Visszhang: könyv

Doron Rabinovici: A földönkívüliek

Visszhang

„Ha nem zabálsz, megzabálnak” – veti oda a kivételezett raboknak a táborparancsnok.

A többség vele tart. Négyszemközt persze mindenki borzalmasnak tartja a láger körülményeit, iszonyatos dolognak az emberevést, de ha nincs mit tenni, akkor nincs mit tenni. Ez az ára a túlélésnek. A Földre ugyanis megérkeztek a földönkívüliek, akik semmi mást nem kérnek a békességért cserébe, csak azt, hogy emberhússal tömhessék bendőjüket. Még senki nem látta ugyan az idegeneket, de a média harsog, a pánik terjed, a városban elszabadulnak az indulatok. A főhős Sol maga is a médiában dolgozik, egy jelentéktelen site-nál, amely először ül fel az alienvonatra, s ők szervezhetik meg azt az országos vetélkedőt, amelynek győztese busás vagyon birtokosává, vesztese pedig asztali csemegévé válik.

A könyv első fele tényleg magával ragadó, csavarodunk bele mi is Sollal az egyre abszurdabbá és sötétebbé váló történetbe. Gyomorszorítóan pontosak a helyzet- és jellemrajzok, sivár képet kapunk az ember működéséről. Aztán valami megbillen. Mintha a szerző (akinek ez az első magyarul megjelent regénye) elbizonytalanodna ötlete és ábrázolása erejében, és ki akarna csikarni olyan mélységeket, amekkorákat nem érhet el. A táborjelenetben mintha egy másik regénybe csöppennénk, egy náci haláltáborban játszódóba, amitől kínosan szájbarágós lesz az egész. Mi csináltuk, mondja a könyv, és ezt megértettük volna a didaktikus (és túl hosszú) végjáték nélkül is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.