Visszhang: könyv

Doron Rabinovici: A földönkívüliek

Visszhang

„Ha nem zabálsz, megzabálnak” – veti oda a kivételezett raboknak a táborparancsnok.

A többség vele tart. Négyszemközt persze mindenki borzalmasnak tartja a láger körülményeit, iszonyatos dolognak az emberevést, de ha nincs mit tenni, akkor nincs mit tenni. Ez az ára a túlélésnek. A Földre ugyanis megérkeztek a földönkívüliek, akik semmi mást nem kérnek a békességért cserébe, csak azt, hogy emberhússal tömhessék bendőjüket. Még senki nem látta ugyan az idegeneket, de a média harsog, a pánik terjed, a városban elszabadulnak az indulatok. A főhős Sol maga is a médiában dolgozik, egy jelentéktelen site-nál, amely először ül fel az alienvonatra, s ők szervezhetik meg azt az országos vetélkedőt, amelynek győztese busás vagyon birtokosává, vesztese pedig asztali csemegévé válik.

A könyv első fele tényleg magával ragadó, csavarodunk bele mi is Sollal az egyre abszurdabbá és sötétebbé váló történetbe. Gyomorszorítóan pontosak a helyzet- és jellemrajzok, sivár képet kapunk az ember működéséről. Aztán valami megbillen. Mintha a szerző (akinek ez az első magyarul megjelent regénye) elbizonytalanodna ötlete és ábrázolása erejében, és ki akarna csikarni olyan mélységeket, amekkorákat nem érhet el. A táborjelenetben mintha egy másik regénybe csöppennénk, egy náci haláltáborban játszódóba, amitől kínosan szájbarágós lesz az egész. Mi csináltuk, mondja a könyv, és ezt megértettük volna a didaktikus (és túl hosszú) végjáték nélkül is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.