1942-től segítette a holland ellenállást Margareta van der Kuit (Marga) néven, futárkodott és iratokat hamisított. Lehet, hogy szokványos emberek voltak ők, de a bátor tetteik semmiképpen nem voltak azok. Az ellenállók megtanulnak bujkálni, meg azt is, hogy fogságba esve, amíg csak lehet, tilos elaludni, mert ki tudja, mit árulnak el álmukban. Tudnak együtt élni az örök félelemmel. És felismerik az összetartozás erejét. De aztán 1944-ben, mint annyi sorstársát, elárulják Selmát is, így előbb a holland gyűjtőlágerbe, majd Ravensbrückbe kerül.
A táborban is az segíti meg, ami addig: mindennek ellenében hisz a bajtársiasságban, a másik emberségében. Mindenhol talál barátokat, szövetségeseket. Életigenlése és bizodalma az emberi jóban kikezdhetetlen. Vallomását áthatja ez a tiszta erő: szembe mer nézni minden fájdalommal, de ennek ellenére ünnepli az életet. „A családom minden áldott nap jelen van a gondolataimban. (…) hetvenöt évvel később is csak ébren fekszem az ágyban, és azt mondogatom magamnak: Selma, aludj. Mindazt, ami történt, nem változtathatod meg azzal, hogy folyton visszagondolsz rá” – írja, e könyvvel állítva emléket meggyilkolt családtagjainak és barátainak. És megbocsát benne az árulónak is, mert úgy tudja, hogy a nem szokványos körülményekbe néha a legbátrabbak is beletörnek.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
