Magyar Narancs: Körbe tudná írni nekem, mit jelent a rokon lélek, maga a kifejezés?
Nádas Péter: Valaki elveszetten áll a sivatagban, most merre menjen. A homok ismerős, a sivatag érzete ismerős, a kérdés ismerős. Miért ne lennék egy lélek vele. A napokban láttam egy természetfilmet, egy ifjú brazil botanikus ismeretlen növényekről magyarázott egy francia kutatócsoportnak Patagóniában, antropológusoknak, geológusoknak, mélytengerkutatóknak, mégpedig a Madre de Dios, azaz az Istenek Anyja nevű szigeten. A szépségnek és a teljességnek számomra a netovábbja, ahogy ezen a szigeten ez a fiatalember magyarázott. Még ma is él a sziget közelében egy kis népcsoport, habár emberi életre jobbára alkalmatlan a hely. Megállás nélkül ömlik az eső és iszonytató szelek fújnak, örökké háborog a tenger. A fenyőfajta, ami másutt harmincméteresre megnő, ezen a szigeten nem több mint egy bonsai. Mint egy kis bokor, mégis tökéletes faóriás. Minden elemében és mindenek ellenében teljesíti a genetikus programot, amit az istenek adtak vele, és ezen a szigeten lehetőségként kimértek rá. Minden ízében értem, jobban értem, mint a nagynénikémet. Ahogy a kicsiny gyökerével a sziklát repeszti és ott áll, mert másként nem tehet.
MN: Itt van a vadkörtefája is.
NP: Igen, itt ez az öreg vadkörtefa az udvarunk közepén, amit a hosszú, száraz meteorológiai periódus persze alaposan megcsupált. Őt egy kerek éven át nem hagytam el. Egy teljes éven át fényképeztem. Azt mondja a fa, hogy nincs semmi más, egyedül csak változás. Nincs nyugvópont, nincs állapot. Ezért nincsen rólam két egyforma képed. Minden átmenet. Nincs pillanat. Nincs monotónia. Ne építs rá esztétikát. Közép-Európában a tél végtelen hosszúságú, de télen sincs két egyforma kép. Olyan nincs, hogy egy kopasz fa egész télen ugyanolyan maradjon. Mi több, nincsenek évszakok. Az évszak nem más, mint az időszámítás hiedelme. Még ha az ember kénytelen is magát a különféle vélekedéseihez igazítani. Nyelvi megegyezéseket gyárt, hogy ezekkel másokkal kommunikálni tudjon.
MN: Nemigen vagyunk a figyelemre trenírozva, ezek pedig igen apró részletek, amelyek iránt, ahogy a környezetünk iránt is, mintha eltűnt volna a tisztelet. Radikálisan változik, ahogy a környezetünkre és benne önmagunkra gondolunk.
NP: Ennek megfelelően az emberi élet túlélési sanszai sem túl nagyok. A természet azért elvan magában. Eddig ugyan semmilyen más lény nem pusztított rajta ekkorát. A napi pusztítás összehoz egy kiadós strukturális pusztulást, ami minket illet.
MN: Még a vírusválság előtt nyilatkozta, hogy nem hiszi, hogy akár itthon, akár valahol a nagyvilágban valamilyen korszakhatárhoz érkeztünk volna, még a pusztításban sem. Most viszont mintha mégis lenne egyfajta erős cezúra.
NP: A pusztítás igen hosszú folyamat, ugyanúgy, mint az építkezés. A kettőt alig is lehet egymástól elválasztani. Jelen pillanatban a pusztítás kétségtelenül dominánsabb, az építkezés nem látható, pedig igen jelentősek az eredményei. Ami nem csupán a pandémiára vagy a pandémia leküzdésére áll. Minden olyan jellegű emberi gondra, ami ez idáig fedett volt, leplezett, elhallgatott, és a pandémia most elénk tárta. Akár laboratóriumból került elő, akár természetes körülmények között ragadt ránk, közvetlen összefüggésben áll a környezeti katasztrófával és a kizsákmányolás globális gépezetével. Nyitott sebek. Ezeket eddig valahogy külön sikerült kezelnünk. Mindennek lesz azutánja, mint ahogy mindennek előzménye van. A gleccserek olvadnak, a csodás svájci hegyek leomlanak és eltörlik a völgyekbe települt községeket. Ha felenged az örök fagy Szibériában, a permafroszt, mint ahogy felenged, akkor fél Oroszország süllyed a csodás erdőivel és az ásványkincseivel egyetemben. Hatalmi kérdéssé válik, hogy kié legyen a rohamosan leolvadó Északi-sark, ahol Oroszország pótolhatná az elvesztett természeti kincseit. Ezek híján ugyanis összeomlik. Irdatlanul gyönge a gazdasága. Oroszország erre bejelenti, hogy övé az Északi-sark. Enyém a vár, tiéd a lekvár. A világ őszinte meglepetéssel fogadja a bejelentést. Jé, eddig nem gondoltunk volna arra, hogy valakié lehetne. Ugyan mikor járhatott a cár atyuska utoljára ott. És akkor miért nem a dánoké vagy a finneké is. Kinyílik több régi seb. A múlt héten még nem, most úgy látszik, tényleg korszakhatárhoz érkezünk. Ami megint csak egy üres szófordulat, valóságos jelentősége nincs.
MN: Hozhat ez változást globálisan?
NP: Arra nem lehet számítani, hogy egy csapásra majd minden jóra fordul. Minden változás újabb változat és újabb átmenet. Ahol hatalmi űr keletkezik, oda valaki vagy valami betüremkedik, oda rögtön bemásznak a bűnözők, elfészkelődnek, még fel sem ocsúdtunk és máris többféle ismeretlen üzletet kötöttek. Gyerekként nem győztem bámulni a társaimat, hogy meg sem érkeztünk a nyári táborba a vonattal, és máris világosak voltak az erővonalak. Ki lesz a vezérürü. Ahol kizárólag nagyhatalmi törekvések érvényesülnek, ahol egyeduralom van, ott kussol a többség az ilyesmiről, szépen meghúzza magát, aztán csöndben, mint a vakond, fúrja, kaparja a saját kis járatát. A föld alatti járatok annyira zegzugosra sikerednek, hogy mindenfelé beszakadnak, és akár világbirodalmakat maguk alá temetnek. A nagy szovjet birodalmat mi ástuk alá, szétloptuk, elfuseráltuk, megkerültük, széthazudtuk, elittuk, ignoráltuk, míg végül önmagától összedőlt. Ha egyszer Amerika annyira meggyöngül, hogy egy futóbolond lehet az elnöke, akkor attól Kína annyira megerősödik, hogy ezen még az ősöreg Kissinger külügyminiszter is elcsodálkozik. Hogy ez nem volt előre látható. Hogyne lett volna előre látható. A saját londoni stratégáid írták meg neked, hogy Kínának mintegy húsz évre van szüksége, katonai nagyhatalom lesz belőle. A húsz év bőven letelt. A fejlett technológiával rendelkező hatalmak közben az egész nagy technikai tudományukat serényen eladták nekik. Elkerülhetetlen változások, felszakadt sebek. Amikor a világ demokratikus felügyelet és globális megegyezések nélkül marad magára, mint ahogy a szovjet világbirodalom összeomlása után így maradt, akkor a kriminalitás globálisan megerősödik. A kis kriminalitás erői, meg a nagy pénzügyi kriminalitásé. Ha megugrik a kábítószer-kereskedelem forgalma, akkor a városi szennyvizekben több kokaint lehet kimutatni. A pandémiának hála a gyermekszületések száma megemelkedett, ugyanakkor a kiskorúak és a nők ellen elkövetett erőszakos cselekedetek száma soha nem látott mértékben megugrott. Végtelenségig sorolhatom. Ezek egymással összefüggő, legálisan vagy illegálisan összedolgozó rendszerek. Globális közlekedőedényben élünk. Legfeljebb annyit tehetek, hogy nem válok áldozatává valamilyen éppen aktuális hisztériának, és megpróbálom differenciáltan követni az eseményeit.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
