Könyvmelléklet - Interjú

„Csöndben, mint a vakond”

Nádas Péter író

Könyv

A közelmúltban jelent meg válogatott esszéinek harmadik kötete, a Rokon lelkek sírbeszédek, nekrológok, elmélkedések és laudációk gyűjteménye, felkérésre született szövegek. Ennek kapcsán beszélgettünk lelki rokonságról, a felszólalások reménytelenségéről és a demokrácia kérdéseiről is.

Magyar Narancs: Körbe tudná írni nekem, mit jelent a rokon lélek, maga a kifejezés?

Nádas Péter: Valaki elveszetten áll a sivatagban, most merre menjen. A homok ismerős, a sivatag érzete ismerős, a kérdés ismerős. Miért ne lennék egy lélek vele. A napokban láttam egy természetfilmet, egy ifjú brazil botanikus ismeretlen növényekről magyarázott egy francia kutatócsoportnak Patagóniában, antropológusoknak, geológusoknak, mélytengerkutatóknak, mégpedig a Madre de Dios, azaz az Istenek Anyja nevű szigeten. A szépségnek és a teljességnek számomra a netovábbja, ahogy ezen a szigeten ez a fiatalember magyarázott. Még ma is él a sziget közelében egy kis népcsoport, habár emberi életre jobbára alkalmatlan a hely. Megállás nélkül ömlik az eső és iszonytató szelek fújnak, örökké háborog a tenger. A fenyőfajta, ami másutt harmincméteresre megnő, ezen a szigeten nem több mint egy bonsai. Mint egy kis bokor, mégis tökéletes faóriás. Minden elemében és mindenek ellenében teljesíti a genetikus programot, amit az istenek adtak vele, és ezen a szigeten lehetőségként kimértek rá. Minden ízében értem, jobban értem, mint a nagynénikémet. Ahogy a kicsiny gyökerével a sziklát repeszti és ott áll, mert másként nem tehet.

MN: Itt van a vadkörtefája is.

NP: Igen, itt ez az öreg vadkörtefa az udvarunk közepén, amit a hosszú, száraz meteorológiai periódus persze alaposan megcsupált. Őt egy kerek éven át nem hagytam el. Egy teljes éven át fényképeztem. Azt mondja a fa, hogy nincs semmi más, egyedül csak változás. Nincs nyugvópont, nincs állapot. Ezért nincsen rólam két egyforma képed. Minden átmenet. Nincs pillanat. Nincs monotónia. Ne építs rá esztétikát. Közép-Európában a tél végtelen hosszúságú, de télen sincs két egyforma kép. Olyan nincs, hogy egy kopasz fa egész télen ugyanolyan maradjon. Mi több, nincsenek évszakok. Az évszak nem más, mint az időszámítás hiedelme. Még ha az ember kénytelen is magát a különféle vélekedéseihez igazítani. Nyelvi megegyezéseket gyárt, hogy ezekkel másokkal kommunikálni tudjon.

MN: Nemigen vagyunk a figyelemre trenírozva, ezek pedig igen apró részletek, amelyek iránt, ahogy a környezetünk iránt is, mintha eltűnt volna a tisztelet. Radikálisan változik, ahogy a környezetünkre és benne önmagunkra gondolunk.

NP: Ennek megfelelően az emberi élet túlélési sanszai sem túl nagyok. A természet azért elvan magában. Eddig ugyan semmilyen más lény nem pusztított rajta ekkorát. A napi pusztítás összehoz egy kiadós strukturális pusztulást, ami minket illet.

MN: Még a vírusválság előtt nyilatkozta, hogy nem hiszi, hogy akár itthon, akár valahol a nagyvilágban valamilyen korszakhatárhoz érkeztünk volna, még a pusztításban sem. Most viszont mintha mégis lenne egyfajta erős cezúra.

NP: A pusztítás igen hosszú folyamat, ugyanúgy, mint az építkezés. A kettőt alig is lehet egymástól elválasztani. Jelen pillanatban a pusztítás kétségtelenül dominánsabb, az építkezés nem látható, pedig igen jelentősek az eredményei. Ami nem csupán a pandémiára vagy a pandémia leküzdésére áll. Minden olyan jellegű emberi gondra, ami ez idáig fedett volt, leplezett, elhallgatott, és a pandémia most elénk tárta. Akár laboratóriumból került elő, akár természetes körülmények között ragadt ránk, közvetlen összefüggésben áll a környezeti katasztrófával és a kizsákmányolás globális gépezetével. Nyitott sebek. Ezeket eddig valahogy külön sikerült kezelnünk. Mindennek lesz azutánja, mint ahogy mindennek előzménye van. A gleccserek olvadnak, a csodás svájci hegyek leomlanak és eltörlik a völgyekbe települt községeket. Ha felenged az örök fagy Szibériában, a permafroszt, mint ahogy felenged, akkor fél Oroszország süllyed a csodás erdőivel és az ásványkincseivel egyetemben. Hatalmi kérdéssé válik, hogy kié legyen a rohamosan leolvadó Északi-sark, ahol Oroszország pótolhatná az elvesztett természeti kincseit. Ezek híján ugyanis összeomlik. Irdatlanul gyönge a gazdasága. Oroszország erre bejelenti, hogy övé az Északi-sark. Enyém a vár, tiéd a lekvár. A világ őszinte meglepetéssel fogadja a bejelentést. Jé, eddig nem gondoltunk volna arra, hogy valakié lehetne. Ugyan mikor járhatott a cár atyuska utoljára ott. És akkor miért nem a dánoké vagy a finneké is. Kinyílik több régi seb. A múlt héten még nem, most úgy látszik, tényleg korszakhatárhoz érkezünk. Ami megint csak egy üres szófordulat, valóságos jelentősége nincs.

 
Fotó: Sióréti Gábor

MN: Hozhat ez változást globálisan?

NP: Arra nem lehet számítani, hogy egy csapásra majd minden jóra fordul. Minden változás újabb változat és újabb átmenet. Ahol hatalmi űr keletkezik, oda valaki vagy valami betüremkedik, oda rögtön bemásznak a bűnözők, elfészkelődnek, még fel sem ocsúdtunk és máris többféle ismeretlen üzletet kötöttek. Gyerekként nem győztem bámulni a társaimat, hogy meg sem érkeztünk a nyári táborba a vonattal, és már­is világosak voltak az erővonalak. Ki lesz a vezérürü. Ahol kizárólag nagyhatalmi törekvések érvényesülnek, ahol egyeduralom van, ott kussol a többség az ilyesmiről, szépen meghúzza magát, aztán csöndben, mint a vakond, fúrja, kaparja a saját kis járatát. A föld alatti járatok annyira zegzugosra sikerednek, hogy mindenfelé be­szakadnak, és akár világbirodalmakat maguk alá temetnek. A nagy szovjet birodalmat mi ástuk alá, szétloptuk, elfuseráltuk, megkerültük, széthazudtuk, elittuk, ignoráltuk, míg végül önmagától összedőlt. Ha egyszer Amerika annyira meggyöngül, hogy egy futóbolond lehet az elnöke, akkor attól Kína annyira megerősödik, hogy ezen még az ősöreg Kissinger külügyminiszter is elcsodálkozik. Hogy ez nem volt előre látható. Hogyne lett volna előre látható. A saját londoni stratégáid írták meg neked, hogy Kínának mintegy húsz évre van szüksége, katonai nagyhatalom lesz belőle. A húsz év bőven letelt. A fejlett technológiával rendelkező hatalmak közben az egész nagy technikai tudományukat serényen eladták nekik. Elkerülhetetlen változások, felszakadt sebek. Amikor a világ demokratikus felügyelet és globális megegyezések nélkül marad magára, mint ahogy a szovjet világbirodalom összeomlása után így maradt, akkor a kriminalitás globálisan megerősödik. A kis kriminalitás erői, meg a nagy pénzügyi kriminalitásé. Ha megugrik a kábítószer-kereskedelem forgalma, akkor a városi szennyvizekben több kokaint lehet kimutatni. A pandémiának hála a gyermekszületések száma megemelkedett, ugyanakkor a kiskorúak és a nők ellen elkövetett erőszakos cselekedetek száma soha nem látott mértékben megugrott. Végtelenségig sorolhatom. Ezek egymással összefüggő, legálisan vagy illegálisan összedolgozó rendszerek. Globális közlekedőedényben élünk. Legfeljebb annyit tehetek, hogy nem válok áldozatává valamilyen éppen aktuális hisztériának, és megpróbálom differenciáltan követni az eseményeit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.