A hercegnő történetét kétszáz éve jegyezték le először. Száviföldön egy asszonyt folyton bántalmazott a férje, ezért kisfiát kézen fogva, kislányát a hátára kötve meg sem állt addig, míg rá nem lelt a boldogságára. Ezt a mesét száz éve rögzítették. Boldogan él az angol mesében a váltott gyermek a szülők édes gyermekével. A Nílus mentén egy csoport leány a 20. század elején miniköztársaságot alapít, mert elegük van abból, hogy zsarnok férfiak rájuk kényszerítik az akaratukat. Az indiai szegény leány a kígyók között leli meg igazi családját, és van, akit egy méhecske nevel fel. A bengáli legendában a király halála után annak két felesége a gyászidő letelte után egymásba szeret, és együtt nevelik Bhagirathát, akit aztán „két anya fiaként” is emlegetnek. E történet a Rámájanából ismert.
A mesék után egy külön kis blokkban háttérinformációkat találunk, melyek elmélyítik, árnyalják, továbbgondolásra késztetik az olvasót a csodálatosan egyszerű, a lehető legtisztább nyelven megírt, gyógyító erejű történetek után. Bejárjuk a mesebeli családok nyomában a világot az izlandi jóságos mostoha történetétől a walesi legendákon át Hawaii-ig. Lám csak, hányféle lehet, és milyen nem lehet egy család.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!