Karafiáth Orsolya
Karafiáth Orsolya cikkei
Szabó Borbála: "Egyfajta mesenyelven szólalhatok meg"
Bíró Eszter: "Amíg a beteg él, kell lennie ellátásnak"
Alföldi előadásában „közel jön” Esterházy Hasnyálmirigynaplója
Többen a könyvbe nem mertek belekezdeni, féltek tőle.
A regényben is valahogy így lesz a prágai tavaszból enyhe idő Prágában
Karafiáth Orsolya írása Yoko Tawada: Egy jegesmedve emlékiratai című könyvéről.
A holttest körül állt a család. És ő annyit mondott: „Milyen szép ez a ruha!”
Unalmas lesz az irodalom, ha csupa jól nevelt, udvarias figuráról szól
Miért olvasunk ennyi memoárt?
„Mert ezek valóban mesék”
A Meseország mindenkié című meseantológiában a saját családjából is kirekesztett, többszörösen hátrányos helyzetű kisgyerek rátalál a benne szunnyadó tehetségre, egy másik hős pedig az azonos nemű szerelmére. Megtudhatjuk, ki miért válhat gonosszá, és amit hátránynak vélünk, adott esetben erénnyé is válhat. Mi a baj hát a kötettel? – kérdezzük ártatlanul.
A végtelen út
A 16 éves Greta Thunberg beszédét 66 állam-, illetve kormányfő hallgatja, és persze az egész világ. A New York-i klímacsúcson vagyunk 2019-ben. És a film csúcspontján is egyben. A kétcopfos, dühös arckifejezésű kislány figurája szinte egyik napról a másikra vált ikonikussá. Máig is fújja mindenki kívülről kétségbeesett kérdését: „Hogy merészelik?” Tényleg, hogyan?
„Mi a jó élet?”
Az irodalomtörténet a hetvenes években kezdett el komolyabban foglalkozni önéletrajzi típusú szövegekkel, amelyeknek az utóbbi évtizedekben érzékelhetően megnőtt a számuk. A memoárboom legújabb tendenciájaként az úgynevezett hétköznapi emberek sorsa került fókuszba. Interjúalanyunk monográfiája, A vágy, hogy meghatódjunk több oldalról is vizsgálja a műfajt.