Példátlan összefogás valósult meg a gyermek- és ifjúsági könyvkiadók között, idén karácsonykor együtt segítik a szülőket abban, hogy értékes könyvek kerülhessenek a fa alá. Mindezt egy civil szervezet, a HUBBY hozta tető alá. Céljaikról, terveikről, zsűritagokról, no meg a konzervatív és a bátor gyerekkönyvekről is beszélgettünk Szekeres Nikoletta szerkesztő-kritikussal, a szervezet elnökével.
Magyar Narancs: A HUBBY az IBBY (International Board on Books for Young People) nevű nemzetközi civil szervezet magyar tagszervezete. Mi a főbb tevékenysége?
Szekeres Nikoletta: A tevékenységünk elég sokféle, így a működésünk motorjai is azok. Mi rendezzük például a Libri támogatásával (a nyerteseknek így tudunk pénzdíjat adni, illetve egy nagy reklámkampánnyal támogatják meg a shortlistes és nyertes könyveket) az Év Gyerekkönyve Díj eseményt, ami igen izgalmas szakmai megmérettetés, főleg annak tükrében, hogy a gyermek- és ifjúsági irodalom nincs elkényeztetve díjak tekintetében. Mint minden civil szervezetnek, vannak olyan programjaink is, ahol önkéntesként vagy pályázatok útján dolgozunk. Kortárs irodalmat, szakértői órákat viszünk iskolákba, az elmúlt öt évben határon túli, illetve hátrányos helyzetű településeken is elég sokat jártunk. Utóbbi programunk tapasztalatai el is indították egy komplex program tervét, amely önkéntes alapon működne, és hátrányos helyzetű iskolákkal konzultálva alakítanánk ki látogatásainkat. Hogy mi működteti a HUBBY-t? Egy kis adag őrület, mert hát leginkább a lelkesedésünk. Az, hogy szeretjük ezt csinálni, hiszünk a civil munkában. Jelen pillanatban állami támogatást nem kapunk.
MN: Miért fontos az IBBY-tagság?
SZN: Nincs jó íze annak, ha egy ország kimarad egy olyan nemzetközi szervezetből, amelybe az összes minket körülvevő ország beletartozik, de Mexikótól Zimbabwéig is sokan részt vesznek a közösség építésében. Egyrészt rengeteget lehet tanulni abból, ahogyan az IBBY működik, másrészt számos kapcsolódást és lehetőséget rejt magában a tagság, amit mi is csak az évek során fedezünk fel szép lassan.
Évente – immáron negyedik éve – eljuttatunk egy-egy példányt az összes Év Gyerekkönyve Díjra nevezett könyvből a Müncheni Nemzetközi Gyerekkönyvtárba.
Létrehoztunk egy illusztrátori adatbázist is, amelyet szerzői és kiadói fog követni, hogy mind a hazai, mind a külföldi érdeklődők számára egyszerű legyen a számukra szimpatikus alkotók megtalálása. Mivel ott vagyunk az IBBY felületén, illetve mindig vannak projektek, ahol ezek az adatbázisok nagyobb nyilvánosságot kaphatnak, még közelebb kerülhetnek alkotóink a nemzetközi jelenléthez. Ezt erősíti az is, hogy tagként jelölhetünk a nemzetközileg igen jelentős Andersen Díjra – aktuálisan Dániel Andrást írói, Herbszt Lászlót illusztrátori tevékenysége miatt jelöltük, de az is a tagság függvénye, hogy kétévente felkerülünk a Bologna Book Fairen kiosztott IBBY Honour Listjére. Ide az Év Gyerekkönyve Díj terméséből válogatunk, amit egy sokrétű, független szakmai zsűri választ ki minden évben.
MN: Az Év Gyerekkönyve Díj kapcsán felmerül: biztos a felnőttek a legjobb döntnökök?
SZN: A zsűri mindig jól megszenvedi minden egyes döntését. De éppen azt a furcsa helyzetet, amely a gyerekkönyvek önmagukból fakadó paradoxona, hogy – ritka kivételektől eltekintve – nem a célcsoport írja, és nem a célcsoport választja magának a könyvet, már harmadik éve egy-egy gyerekzsűri is kijelöli a neki leginkább tetsző könyveket a különböző kategóriákban. Az egyik legjobb része a zsűrizésnek, ha egy-egy könyvről kiderül, hogy a gyerekzsűri és a szakmai zsűri is ugyanazt hozta ki győztesként. Nem egy esetben történt már ilyen, Rofusz Kinga Otthon című könyve 2019-ben az innovációs kategóriának, Paulovkin Boglárka (Majoros Nóra Az orrszarvú és a madarak című könyvéhez készített képeivel) 2020-ban az illusztrációs kategóriának lett duplán, mindkét zsűrinél a győztese.
MN: Hogyan segítitek a tájékozódást?
SZN: Egyrészt most hirdettünk egy kampányt (Vettetek már könyvet karácsonyra?), ami nagyon egyszerűen arra hívja fel a figyelmet, hogy igenis fontos könyvet venni karácsonyra. Nekünk, akiknek az olvasás nemcsak hobbi, hanem szenvedély is, nem nehéz ezt hirdetnünk, ráadásul megalakult az egyesületen belül a kiadói tagozatunk is. Nagyon fontos, hogy segítsük az ő munkájukat, mivel a jelek szerint a kiadók részéről is van igény arra, hogy a viszonylag még mindig jól prosperáló gyerekkönyves szcéna, minden piaci verseny ellenére szóba álljon egymással, adott esetben együttesen lépjen fel bizonyos kérdésekben. Így jött e kampány ötlete is, ahol a tagkiadóink könyveit ajánljuk. Ezek a kiadók rengeteget dolgoznak azért, hogy a minőségi gyerekkönyvkiadás színvonala még jobb legyen, mi pedig igyekszünk őket inspirálni, hogy minél bátrabban tegyék ezt. Fontos cél, hogy a kis kiadókat is bemutassuk, hiszen a járványhelyzet az ő munkájukat még hangsúlyosabban megnehezítette, illetve műhelyeket, izgalmas kezdeményezéseket is támogatunk szakmailag. A shortlistes és a díjazott könyvek is részben a szülőknek segítenek tájékozódni, illetve HUBBY-díjat is osztunk, amit minden évben egy szerzőnek, egy illusztrátornak és egy kiadónak ítélünk oda. Idén a Csirimojó Kiadót választottuk, az ő munkájuk újszerű, és olyan külföldi, főleg cseh és szlovák alkotók könyveit hozzák be a magyar piacra, akik előremutatóak a régióban. Máray Mariann kapta az illusztrációs HUBBY-díjat, aki külföldön számos elismerést kapott már, itthon mégsem ismerik még tömegek a nevét, és Wéber Anikóé lett az írói díj, aki komoly és fontos kérdéseket boncolgat – többek között – kiskamaszoknak szóló könyveiben. Nagyon fontos a szülők és pedagógusok elérése, illetve azoknak a falaknak az áttörése, ami úgy tűnik, a rendszerváltással sem omlott le a fejekben.
Sokszor annyira konzervatív a magyar olvasói réteg, hogy külföldön több évtizede működő, nagyon jó és kreatív modellek képtelenek gyökeret verni nálunk.
Itt persze nem szolgai átvételről beszélek, hanem e modellek saját képünkre formálásáról, vagy ezekből inspirálódva új modellek létrehozásáról. És itt nem arról szeretnék beszélni, hogy mennyire kiverte például a biztosítékot Meseország mindenkié című könyv (A könyvről szóló kritikát épp Szekeres Nikoletta írta a Magyar Narancsba – a szerk.), hanem arról, hogy a felnőtt olvasók attól is megijednek, ha egy ábrázolás kicsit groteszk, ha valami szokatlan felállás van a könyvben, ha túl sok a kép, ha túl nagy a könyv, és még sorolhatnám. Ehhez arra lenne szükség, hogy ne csak bemutassuk, hanem olvastassuk és láttassuk azt, mi van ezekben a könyvekben, vagyis segítsünk értelmezni ezt a sok esetben, sokak számára újnak ható nyelvet – ami gyakran egyáltalán nem is annyira új, hiszen csodálatosan felfedezhetők a mai könyvekben is az elődök. A programjainkban iskolákba viszünk szerzőket, szakértőket, a pedagógusoknak is tartunk órát, készítünk számukra pedagógiai anyagokat, és könyvcsomagokat is viszünk. Ha minden jól megy, januártól elindul a HUBBY blogja januártól a Könyves Magazinon, illetve van egy csodálatos YouTube-csatornánk, amit elképesztően hektikusan frissítünk, de minden elnökségi ülésen elhatározzuk, hogy na, majd most. Remélem, egyszer ebbe is belejövünk, és gyakrabban tudunk könyvajánlókkal jelentkezni.
MN: Van kedvenc gyerekkönyved az idei termésből?
SZN: Erre nem tudnék egyetlen könyv említésével válaszolni. Vörös István Kasza Juli által illusztrált könyve, a Loni és a kísértetek az egyik kedvencem: elég bolondos, elég vicces, elég intelligens és elég merész könyv; nagyon szerettem azt is benne, ahogy Kasza Juli illusztrációi belengik a terepet, a várost. Igazi “abszurd finomság” Az utolsó bárány, egy német író könyve, amely egy bárány perspektívájából követi a kis Jézus-sztorit. És végül egy ismeretterjesztő könyvet mondanék: a Szépművészeti Múzeum Karácsony a múzeumban című darabját. Kun Fruzsi illusztrálta, akinek nagyon kedvelem a munkáit, különben meg imádok múzeumba járni egészen kiskorom óta – gyerekként biztosan örültem volna egy ilyen kötetnek.
Szekeres Nikoletta a Magyar Narancs legfrissebb számában a hazai ünnepi gyerekkönykultúráról írt cikket Tompulgatnak a giccstől címmel.
