Interjú

„Tágra nyílt szemmel nézzük”

Biró Eszter tanácsadó szakpszichológus, családterapeuta

Lélek

Bár a Magyar Hospice Alapítvány 1991 óta működik, sokan még ma sem tudják, hogyan és mikor igényelhetik a segítségüket. Ahogy a halálról és a gyengeségről sem beszélünk. Hogy miért? Erről is kérdeztük a szakembert, aki 2003 óta az alapítvány pszichológusa.

Magyar Narancs: A halál életkérdés című, most megjelent könyvben Bérczes Tibor kérdez, sok olyan dolgot is, amit rendszerint nem merünk feltenni. Miért ezt a formát választották?

Biró Eszter: A kérés tőlem jött, mert mindig nehéz megtalálnom a hangot, hogy komolyan, de mégse patetikusan, pontosan, de ne tudományoskodva, tárgyszerűen, de ne hidegen beszéljek a témáról. Olvastam korábban Tibor Élni és halni hagyni című interjúkötetét a holland eutanázia gyakorlatáról. Sokféle emberrel beszélgetett az életvég, illetve az élet és halál értelmének kérdéseiről: szakemberek, hozzátartozók segítették abban, hogy minél több aspektusból megvizsgálja a kérdést, és ezt az elmélyült, ám mégis hétköznapi megközelítést kerestem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.