Esterházy, Trianon és a szex

Interaktív

Ilyen a karácsonyi kulturális rovat, ha járványsújtotta, de magyar.

Rovatvezetőként ez az első olyan dupla kulturális rovat a dupla karácsonyi számban, amit én raktam össze – nem volt egyszerű dolgom. Csak online van színház, hangverseny, még a képzőművészet terei is a virtualitásba költöztek, de a magyar kultúra élni akar és valamelyest él is. Így mégis került a rovatba bőségesen olvasnivaló: könyvről, színházról, festményről, zenéről…

Kezdjük az irodalommal.

Kőrizs Imre érdekes leletet tár elénk: egy Esterházy-zsengét. Ez maga a titok, el sem árulok róla többet, inkább rátérek egy ugyancsak figyelemreméltó könyvborítóra: nevezett Esterházy itt a magyar koronával a fején néz a szemünkbe. Lehetett volna így is? Erre válaszol Az alternatív Trianon alcímű antológiát elemző Bárány Tibor!

Selyem Zsuzsa először írt nekünk, és mindjárt a rejtélyes Lucia Berlin nehezen megfogható világáról. Ön tudja, ki volt Lucia Berlin? Nem baj: tőlünk megtudhatja a legfontosabbakat az amerikai irodalom oly szerfelett titokzatos figurájáról.

Ács Pál írása végigkalauzol minket az úton, mely Gogol megőrüléséig vezetett. Miért nem készült el a nagyszabású trilógia, melynek első része a Holt lelkek volt? Vajon miért hagyta el a tehetség Gogolt? Csak nem azért, mert a vallási téboly és a nagyorosz nacionalizmus szétroncsolta a személyiségét?

S hamár elmehunyás: a ránk ömlő karácsonyi hülyeség bizony szikkaszthatja az agyvelőnket. De nem csak minket támadnak a csöpögős karácsonyi slágerek, a csupán a pénzünkre utazó ajándékötletek dömpingje: a gyerekeket sokszorozott erővel éri a támadás. Tompulgatnak a giccstől – fogalmaz a szerző, Szekeres Nikoletta gyerekirodalmi szakértő, és remek alternatívákat ajánl.

Két írásunk is foglalkozik a nagyszerű képzőművésszel, Kicsiny Balázzsal. Áfra János írt a kiállításáról, ami a debreceni MODEM-ben van, érzékletes szövege közelebb visz az anyaghoz. Egészen közel pedig Sirbik Attila vezet: ő kérdezi a művészt iróniáról, társadalmi küldetésről és inspirációkról.

Mélyi József nagyívű esszéjében a talaját vesztett nemzetközi képzőművészeti világról számol be, ahol nem csak a járvány írja újra a szerepeket.

Fráter Erzsébet botanikust a Biblia növényei és a Biblia ételei című gyönyörű albumainak az apropóján többek között arról kérdeztem, hogy tényleg aszalt gyümölcs-e a mennyei manna. De megtudhatjuk tőle azt is, mi került a bibliai időkben az ünnepli asztalra – még ha nem is kapunk feltétlenül kedvet az elkészítéshez.

Zsótér Sándor Czenkli Dorkának többek között az SZFE-ről és az ott tartott óráiról mesél, aztán egy mágikus Woyzeck-kötetről, és arról, hogy meddig kell, meddig érdemes kitartani. Rádai Andrea az Örkény Kiváló dolgozók című darabjáról írt kritikát, Rácz Judit interjúja pedig Both Miklós pályáját tekinti át a zenekari múlttól az ukrán népdalgyűjtő projektig.

„Tiszta és pontos, gyors és rendezett / Utazz a metrón, mindig kapsz helyet / Száguld a vonat s a lépcső is mozog / Nincs jobb megoldás: le a föld alá” – énekelte Koncz Zsuzsa 1979-ben. Talán az akkor már három éve átadott hármas metró ihlette a szép dalt. Vajon a most felújított megállókról ki fog dalt zegeni? Mi mindenesetre a KÉK segítségével megénekeltük a frissen rekonstruált, a természeti formák ihlette építészeti remekművek szépségeit. A cikket Zöldi Anna írta.

Vannak nagyszerű publicisztikák például Szécsi Noémi Nem és nem című tárcasorozata vagy Németh Ádám cikke: a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ szekciójának alapítója és egykori elnöke szívszorító hangon írja le, mit jelent a többségi társadalomban nem heteróként létezni, milyen nehéz út vezet az önelfogadásig, milyen menekülő utakat talál az elme és melyek a rejtőzködés önpusztító lelki következményei.

László Ferenc a múltba tekint, és ő is szexet lát: rég elhalt politikai szereplők erotikus kilengéseit s az ezekből sarjadó közbotrányokat veszi sorba. Írásának tanulsága, hogy senki soha nem szűri le a tanulságot, azaz bátran összeszűrődnek a levek! És vagy lesz közfelháborodás vagy nem. De ha lesz, akkor sem biztos, hogy a bűnnel egyenlő nagyságú a büntetés. Ereszre mindenesetre az írás egyik dévaj hőse sem szorult.

Nem is lesz elég a téli szünet, vigyázzunk, maradjon időnk azért a kocsonyaevésre is!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.