Interjú

„Bármikor képesek mosolyogni”

Stekovics Gáspár festő, fotográfus

Legtöbben az íróportréiról ismerik. Megörökítette a szigligeti Alkotóház mára már nem létező világát, majd a szombathelyi Weöres Sándor Színházban lelt otthonra. A Képpel/írott/színház című albumának második, bővített kiadásáról beszélgettünk, és arról, hogy lehet-e közelebb hozni egy-egy képpel a teljes személyiséget.

Magyar Narancs: Az első albumod, A képpel írott táj a szigligeti Alkotóházat mutatja be.

Stekovics Gáspár: Szigliget az origóm. Gyerekként volt ugyan egy kis házunk a faluban, akkoriban az alkotóház csak a szép kertet jelentette számomra, ahová 2008-tól már saját jogon, a művészeti alap tagjaként járhattam. Csodás élmény volt, hogy akiket csak olvastam addig, most együtt ebédelek velük vagy együtt várakozunk a fürdőszobára – akkor ugyanis még nem járt fürdő a szobákhoz. És jött Csaplár, akit mindig – ahogy ő mondta – az évszakhoz illő kelmében, azaz nyáron fehérben, télen feketében láttunk, itt azonban legtöbbször a dereka körül egy törülközővel. Már a legelején erős volt az érzés, hogy ezt a hangulatot valahogy meg kellene örökítenem. Hogyan ragadható meg a hely szelleme? Fessem vagy rajzoljam? Kissé macerásnak tűnt. Elkezdtem hát módszeresen fényképezni az alkotóház vendégeit. Persze a felújítás előtti kastélyról beszélek, ahová valóban csak művészek járhattak. 2015 után már meg sem lehetett volna csinálni ezeket a képeket, és nemcsak azért, mert sorra veszítjük el az alkotókat. A ház korábban szabad hely volt, most két hatalmas plazmatévé uralja a legendás könyvtárat, amelyet bűn volt szétdúlni. Negyven évet őriztek a lerobbant, szétült fotelek.

Sokat kaptam a helytől, megteremtette a személyes találkozások lehetőségét. Ismerni kell az alanyokat ahhoz, hogy tudjam, milyen módon akarom megörökíteni őket. Egy portrénál legfőbb a bizalom. Valamiért ezek a nagyok beengedtek a bizalmi köreikbe, meghívtak magukhoz, többükkel barátságok is születtek. Főképp az esti beszélgetések voltak fontosak. Este kilenc-tíz körül lassan benépesült a terasz, mindenki hozott bort, elkezdődött a beszélgetés. Ha untad, elmentél, állandó mozgásban volt a társaság. Esterházy ebben verhetetlen volt: egyszer csak ott volt, majd ugyanolyan hirtelen tűnt el. Aki csak távolról nézi a nagy írókat, nem látja azt a sok játékos pillanatot, amelyek ott vannak a komolyság visszáján. Egyszer például együtt mentünk a strandra Esterházyval, a hátsó kapunál fordultunk ki éppen, Jerry Lee Lewis – akit mindketten imádtunk – üvöltetve szólt az autóban. A kanyarban majdnem nekünk jött valaki. Péter, mintha valóban egy koncerten lenne, kikiabált: „Gyere nekünk, te állat!” Aztán megijedt, mind a szituáció abszurditásától, mind a saját reakciójától, és egy pillanattal később már a komoly író nézett maga elé. De az is jó móka volt, amikor az írók csapatban, a nagy, lepelszerű újságjaikkal kimentek a strandra, és utána egész este azzal ugratták egymást, kit hányan ismertek fel, és kitől hányan kértek autogramot. Esterházy nem tudott hibázni, öröm volt vele lenni. De venni kellett a szarkazmusát. Eltűnt vele egy világ.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.