Interjú

„Vettem egy diktafont”

Gát János író, galerista Reigl Juditról

Csillapíthatatlanul szomjazzák a végtelent címmel jelent meg Gát János Reigl Judittal folytatott beszélgetéseiből írt könyve, amelyet a világhírű festő utolsó rajzaival illusztrált. Ez adta az alkalmat, hogy Reigl New York-i galeristájával és jó barátjával a nemrég elhunyt művészre emlékezzünk.

Magyar Narancs: Reigl Judit életének utolsó tíz évében rengeteg időt töltöttek együtt. Hogyan jött létre ez a kapcsolat?

Gát János: Budapesti galeristája, Makláry Kálmán 2006-ban vitt el hozzá először, de meglepő, hogy nem találkoztunk már az 1970-es években, amikor én is Párizsban éltem. Ám azt is mondhatnám, hogy igazán mindkettőnk nagy kedvence, Heinrich Schütz, a 17. századi német barokk zeneszerző hozott össze minket. Amikor beléptem hozzá, Judit épp az ő egyik művét hallgatta. Hamar kiderült, hogy több közös ismerősünk, sőt, egy nagy közös barátunk is van: Pilinszky János. Korábban nem mélyedtem el Reigl munkásságában, de a találkozásunk pillanatában biztos voltam abban, hogy egyedülálló zsenivel van dolgom. Rögtön megszerveztük első New York-i kiállítását. Mindennél fontosabb lett számomra, hogy az amerikai közönség megismerhesse a Reigl-életművet. Őt sehová sem lehet besorolni, de ő a New York-i iskolához érezte magát legközelebb, mindig is úgy képzelte, hogy Amerikában fogják igazán megérteni.

MN: Hogyan születtek a rögzített beszélgetéseik?

GJ: Bár Reigl nem tudott elutazni New Yorkba, minden kiállítását együtt rendeztük. Galériám alaprajza és néhány fénykép elég volt ahhoz, hogy milliméter pontossággal megmondja, hová kell tennem a képeit. Reigl nem használt számítógépet, ezért gyakran kellett beszélnünk telefonon. Az az igazság, hogy alig vártam, hogy felhívhassam technikai kérdéseimmel, amelyekre majdhogynem költőien válaszolt. Reigl annyira részletesen emlékezett a festményeire, hogy kár lett volna nem rögzíteni szavait. Vettem egy diktafont.

MN: Hogyan lett ezekből a technikai jellegű beszélgetéseikből egy izgalmas életrajzi regény?

GJ: Mindennap hívtuk egymást, azután egyre gyakrabban találkoztunk, hogy személyesen is beszélhessünk festészetéről. Reiglnek nem voltak műhelytitkai, csodálatosan írt több sorozatáról, ezért először azokról a művekről kérdeztem, amelyekhez ő maga nem fűzött még kommentárokat. Több kiállítási katalógust írtunk így együtt. Reigl élete a festészet volt, és ő mindig az életét festette, mintha naplót vezetett volna. Az ő esetében az absztrakt mindig konkrét, minden képhez tartozik egy valós esemény. Vagyis ahogy a képeiről beszélt, az életéről mesélt. A beszélgetéseink alatt nekem ugyanannyit kellett elárulnom magamról, mint amennyit ő elárult nekem. Annyi mondanivalója volt, szinte magától adódott, hogy egy évtizeden keresztül havonta egy hetet nála töltök. Így is majdnem kifutottunk az időből. Utolsó leheletéig szerkesztette velem a könyvet.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.