Szőnyei György

Huszonöt év nagyon sok idő. Ennyi ideje ül az Attica börtönben az esztelen Mark David Chapman, aki speciális, roncsoló lövedékeiből négyet lőtt John Lennonba. Elkülönítve tengődik, nehogy szétszedjék a Beatles-rajongó elítéltek. Gyűlöletes lényként kell magában motyognia a négy fal között, haláláig.

A Design Hét keretében kiállítást rendeztek az illusztrációiból a Gödörben, az iparművészeti egyetem címzetes tanára lett, s megjelent magyarul ZOOM című könyve, melyet 1995 legjobb illusztrált kötetének választottak az Egyesült Államokban.

Erdély Dániel 1979-ben, a Magyar Iparművészeti Főiskolán, Rubik Ernő formatanóráin kezdett foglalkozni a spidronnak elnevezett formák geometriai alapelemeivel. 1998-ban Jeruzsálemben, egy kristálygeometriai kongresszuson mutatta be kristályszerkezetének variációs lehetőségeit.

Hogyha újra megkérdeznék tőlem, mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, azt válaszolnám: élő legenda.

Régen voltam Illés-koncerten. Nagyon rég. Nem tudom már összehasonlítani az akkori hangzást a maival - de ez nem tetszett.

A mozgólépcső áttetsző üvegburkolatú folyosón fut. Szinte megszűnnek az árnyékok, a fény egyenletesen deríti be a teret.

Ha kívánják, letölthetik mobiltelefonjaikra háttérképnek Munkácsy Mihály festményeit (huszonegy alkotást) az Ásító inastól a Siralom-házig.

Már nagyfiú voltam, de szívesen belehallgattam édesapám A hetvenhét jó gyerek című meseimprovizációiba. Csak sejtem, miért voltak ilyen sokan.

A Böszörményi út elején, egy apró pinceműhelyben szorgoskodott egy kék szemű, középkorú asszony, a költői nevű Stiglic Erzsébet - a hangszerkészítő. Miután a 60-as évekről van szó, a hangszer a GITÁR volt. A budai gitárőrültek mind Erzsi nénihez zarándokoltak, ha valamire szükségük volt. Vagy csak egy kis nézelődésre. A főnök asszony és válaszfal mögött dolgozó segédje a sárgaréz bundokkal ellátott fogólapok készítésével és alkalmazásával írta be nevét a magyar hangszerkreációk aranykönyvébe. Soha a büdös életben nem lehetett, még A-síp segítségével sem behangolni azt a gitárt, amelynek érintőit nem Stiglic illesztette helyükre. Mivel a házilag barkácsolt lapgitárok egyetlen, valódi szakmunkát igénylő eleme ez volt, Erzsi néni gyors szemrevételezés után befogadta a deszkákból kivágott, bikaszarvú, rakétacsúcsos, csupasz testeket, és tette a dolgát. Az én első (orosz) dobozgitáromat szintén ő alakította át hathúrosra; máig sem tudom, hogy a nélkülözhető hetediket mire használták a birodalomban. A pestieknek is volt egy ilyen szakműhelyük, arról a Duna túloldalán élő gitárveteránok mesélhetnének.

130 éve még felháborodott cilinderes barmok álltak sorban Felix Nadar fényképész műterme előtt, hogy kiröhögjék Monet-t és barátait. Nem hiszem, hogy a Szépművészeti Múzeum lépcsőjén várakozó műbarátok közt egyetlen megátalkodott is akadna, aki elégedetlenkedik, ha végre bejut. Odabent, a képek előtt az egyetértés szeretethullámai érezhetőek. Nincs bizonytalankodó, az értelmezés kapaszkodóit a többiek tekintetében kereső látogató. Vitán felül áll, hogy mindenki érti, amit lát. A csendes áhítatot csak a gyed fogságából kiszabadult kismamák bömbölő kicsinyei zilálják szét.