„Cuffy Lambkin, az Öt Cél Baptista Gyülekezet diakónusa 1969-ben, egy felhős szeptemberi napon lett halálra ítélt ember. Azon a napon történt, hogy az öreg diakónus, akit a barátai csak Sportzakóként ismertek, kimasírozott a Brooklyn déli részén fekvő Causeway-telep központi terére, egy özönvíz előtti 38-as Coltot nyomott egy Deems Clemens nevű tizenkilenc éves drogdíler képébe, és meghúzta a ravaszt.”
A könyv az utóbbi évek legkülönösebb kiadványai közé tartozik.
Vannak, akik szeretik a költészetet. De szeretik a húslevest is cérnametélttel, és még sok minden mást is, például kutyát simogatni. De hogy mi is az a költészet, arról, habár sok ködös válasz született már, a vers írójának – a Vannak, akik szeretik a költészetet című versé, amelyből az idézett gondolatok is származnak – fogalma sincs.
Falra rajzolt szív a szögesdrót mögött, benne tetovált szám. A hátoldalon pedig Dalos György ajánlásában az erős kijelentés, miszerint a könyv bizonyítja, hogy „Primo Levi, Tadeusz Borowski és Kertész Imre nyomvonalán haladva a 21. században is lehet újat mondani a holokausztról”. És valóban: a mutatvány sikerülni látszik.
Pandémia, kudarcok, fegyveres katonák, vízbe fúlt menekültek, bálnavérben „tapicskolás”. Újraindított krematóriumok és a parttalan sóvárgás. Az élet értelmetlensége. Ahogy a kötet záróversében (Sikertelenül Bacon nyomában) áll: „[…] Ennyire telt. / Ezt hagyod örökül. Végül mindenből ez lesz, / mocsár: színekből, szavakból, érzésekből.” És nem könnyű az út idáig.
Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.
„Ha olyan volna a szeretet, mint az influenza”, kezdődik a kötet, ami egy világjárvány harmadik és negyedik hulláma között finoman szólva is elkapja a figyelmünket. A vers végül úgy zárul, hogy „Az influenza csak abban olyan, mint a szeretet, / hogy arra ragasztom, sajnos, akit szeretek.”
Nényei Pál: A nagy beszélgetés című novelláskötete az Esti Kornél-köteteket idézi, de nem izgalmas, ráadásul idegesítő könyv.
Kacey és Mickey nővérek Philadelphia egyik elátkozott szegletében. Egyikük drogfüggő, másikuk rendőr.
A gimnazista korosztálynak írt nagy sikerű irodalomtörténet, Az irodalom visszavág szerzője maga is középiskolai tanár, most novelláskötettel jelentkezett. A nagy beszélgetés le se tagadhatná írójának hivatását.
Az ördögcérna maga a burgonyafélék családjába tartozó lombhullató cserje. Itt líciumként emlegetik, de hívják még farkasbogyónak vagy gojibogyónak is, és a regény világán belül a kisebbrendű idő- és dimenziókapuk (ha jól értem) jelenlétét jelzi.
